Június 16-án a szatmárnémeti Szentlélek–templomban celebrálta aranymiséjét Ft. Ardai Attila nyugalmazott kanonok, akit ötven éve szentelt pappá Ft. és Nm. néhai Márton Áron gyulafehérvári püspök.

Megtelt a szatmárnémeti római katolikus Szentlélek-templom tegnap, amikor Ft. Ardai Attila nyugalmazott kanonok pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából aranymisét celebrált. Máres Sándor a világiak nevében szólt a hívekhez és az aranymisés Ardai Attilához. Elmondta, hogy amikor erre az ünnepre készültek, úgy gondolták, hogy ez az ünnep nem fog különbözni más ünnepektől, hiszen erre a szentmisére is elhozzák napi problémáikat, fájdalmaikat, gondjaikat, de elhozzák örömeiket is. Ezen a szentmisén is azt akarják kapni, ami hitünk lényege: meggyőződni arról, hogy nem vagyunk egyedül. Ardai Attilának ötvenéves papsága alatt voltak örömei és voltak fájó élményei is. Az aranymise után az élet folytatódik, Ardai Attila tovább hirdeti az igét, és adja át a keresztény hit ajándékát a következő nemzedékeknek.

Közös ünnep

Ardai Attila hangsúlyozta, hogy a lelkész feladata elsősorban az igehirdetés, ennek alapján nevezik a lelkészt Isten szolgájának. A lelkész napi tevékenysége: a lelkiismeretes és becsületes munkán belül Istennel való együttműködés. A pap nemcsak Istent szolgálja, hanem Jézussal azonosul, amikor a kenyér és a bor átváltoztatásakor a saját nevében mondhatja, hogy: „ez az én testem, ez az én vérem”. Az igehirdetéskor a pap hálát ad Istennek, és hirdeti a kegyelem ajándékát. Köztudott, hogy a katolikus pap naponta misézik. A szentmise görögül eukarisztiát, magyarul hálaadást jelent. Naponta hálát ad a jóságos Istennek minden egyes jótéteményéért. A szentmise közös istentisztelet, ezért nem vonulhatunk el a világtól, hogy magányosan adjunk hálát Istennek. „Nagy öröm számomra — emelte ki Attila atya —, hogy a Szentlélek-templomban tarthatom aranymisémet, mert nyugdíjba vonulásomkor Merlás Titor atya és a Szentlélek-templom közössége hívott meg, hogy itt végezzem tovább szolgálatomat. Itt papi munkára, családias közösségre és ragaszkodó szívekre találtam. A mai ünnep legfőbb ajándéka, hogy azokkal ünnepelhetek, akik engem szeretnek, és akiket én is szeretek.”

Célok

Merlás Tibor, a Szenlélek-templom közösségének plébánosa Erőss Zsolt és Kiss Péter példájáról beszélt. A legnehezebbet választva, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy eljutnak olyan magasságba, ahova ember még nem jutott el. A céljukat elérték, de ez az életükbe került. Jó magyar módra, az emberek véleményükkel két táborra oszoltak. Egyesek felelőtleneknek nevezték őket, akik nem gondoltak családjukra, mások azt mondták, azt tették, amit szerettek, amiben hittek, amiért éltek. Hol az igazság? Nem lehet eldönteni. Az viszont tény, hogy nagyon kevesen vannak azok, akik egész életükön át azt tehetik, amit igazán szeretnek. Nagyon kevesen vannak azok, akik számára a szolgálat, a kenyérkeresés az örömöt és a boldogságot jelenti. Erőss Zsolt és Kiss Péter az emberi képességek határait meghaladva érték el céljukat. A csúcson kitűzték a magyar és a székely zászlót, eldúdolták a himnuszokat, de ezzel befejeződött álmaik kergetése. Megtanulhatjuk tőlük, hogy csak úgy érdemes élni, ha a csúcsok meghódítására törekszünk. Úgy érdemes élni, hogy azt tesszük, ami számunkra maradéktalanul örömöt és boldogságot okoz. Gyakran megtörténik viszont az, hogy a vágyak és az álmok kergetésében kishitűnek és gyengének érezzük magunkat. Attila atya mindig a legnemesebb célokért küzdött az elmúlt ötven év során. Merlás atya ismertette Attila atya papi munkásságának főbb állomásait. Tizenkilenc évet vidéken szolgált, újabb tizenkilenc évet pedig a püspökségen belül. Egy évet töltött Nagykárolyban, ahol Merlás Tibor volt a segédlelkésze, most viszont már ötödik éve ő segíti Merlás atya munkáját. A Szentlélek-plébánia ifjúsági kórusa énekelt, a fiatalok verset mondtak, a templomban összegyűlt hívek tapssal köszöntötték az aranymisét celebráló Attila atyát, aki amellett, hogy könyveket ír, továbbra is hirdeti Isten igéjét, és részt vesz az ifjúság nevelésében.

Elek György