Csütörtökön 13 órai kezdéssel fotókiállítást nyitnak meg a nagykárolyi Károlyi-kastély kiállítótermében. A tárlat címe: A Duna-delta.

Dobrudzsa tájegységet sajátos földrajzi, történelmi és etnikai sokszínűsége varázsolja Románia egyik legvonzóbb és legérdekesebb helyévé. A dobrudzsai táj és a helyi legendák mindig lenyűgözték azokat, akik ebben a térségben jártak, legyenek azok helyiek, a terület megszállói, turisták vagy akár művészek. Az irodalmi vagy történelmi írások gyakran felidézik a dobrudzsai sztyeppe sivatagi táját, amelyet a nyári aszály miatt megsárgult növényzet miatt Arany Dobrudzsaként is emlegetnek. Télen mindez megváltozik, ezt pedig Ezüst Dordudzsaként emlegetik. A helyi folklór szerint a Măcin-hegységet hegygerincével és bizarr szikláival az óriások hozták létre, akik hatalmas kődarabokat dobáltak ellenségeikre, hogy megsemmisítsék azokat. A Dobrudzsai-hegység sziklás csúcsai, úgymint a Greci-csúcs, a Consul vagy a Deniz Tepe, mitikus helyeknek számítanak, az Ararát dobrudzsai másolatának. A helyi legenda szerint azt a helyet jelölik, ahol az özönvíz idején Noé bárkája lehorgonyzott.

A delta áthatolhatatlan mocsarai félelmetes lényeket, tündérekké vált szellemeket rejthetnek, amelyek hálóikba kerítik a halászokat, majd elsüllyesztik hajóikat. Ők őrzik ugyanakkor a mocsár által évszázadok óta elnyelt hajótörötteket és arannyal megrakott bárkáikat. Ezeket a roncsokat olykor a Duna torkolatának erős áramlatai teszik megközelíthetetlenekké még a búvárok számára is. A Chilia-ágat Achillesről, a trójai háború mitológiai hőséről nevezték el. A delta legdélebbi és legrégebbi ága a sárkányt megölő Szent Györgyről kapta a nevét, középső ág neve, a Sulina pedig a bizánci kori Seline elnevezésből származik, és a Dunának a tengerbe ömlő ezen ágát kalózfészekként emlegették. Úgy tartják, hogy a Dobrudzsa tisztásain és lejtőin vörös színben pompázó több ezer pünkösdi rózsa azok emlékezetére nyílik, akik a térség misztikus sivatagában a hitükért áldozták életüket.