Az odafigyelő újságolvasónak mostanában rosszul megy a sora, mert a napi híreket olvasva mind sötétebb gondolatai támadnak, kínzó és meg nem válaszolt kérdések özönével. Hát miféle országban élünk mi? Átverés, hazugság volt az elmúlt huszonöt esztendő? A dajkamesék mögött hogyhogy máig is folyhat az ország gáttalan fosztogatása? Az ország gazdagságát, az össznépi jusst milyen jogon tekintik a magukénak a hatalomra jutó politikusok? Bűnös ember hogy lehet vezető, nincs tán ellenszere? És a kisember, a munkáskéz miért csak szolganép, eszköz, „szavazóbázis” mifelénk a hatalom kezében? Óhatatlanul ilyen gondolatok kelnek, ahogy napi rendszerességgel értesülünk volt országvezetők, miniszterek, szenátorok, képviselők és egyéb tisztségviselők most kiderült sorozatos hivatali visszaéléseiről, a kezeiken forgó pénzek hűtlen kezeléséről, akár sikkasztásaikról, de egyéb törvénybe ütköző tetteikről is, gondoljunk csak az emberi életeket is követelő bukaresti bányászjárásra. Az elmúlt huszonöt évben számtalanok olyan lazán turkálhattak a közpénzekben, mint más a gatyájában, piócaként tapadva az állam védtelen testére. Az aranyborjú fénye nagyon vakító, így eshetett meg aztán, hogy még jó néhány főügyész és főrendőr is a bűn posványos ösvényére lépett. Egy ideje, EU-s behatásra, a DNA (Korrupcióellenes Ügyészség) szabadabb kezet kapott, és most láthatjuk csak igazán, hogy az elmúlt negyedszázadban milyen mélyre is süllyedtünk a korrupcióban, a politikai fertőben, beláthatatlan távolságra az egészséges európai szellemtől. Hogy süllyedtünk, sajnos ezt így többes szám első személyben kell mondani, mert a bűnökben mindnyájunknak benne van a maga kis bűnrésze egyénileg is és közösségileg is. Mondják, hogy az a nép, amely sorozatosan kalandorokat, kincsvadászokat és rossz lelkületű embereket választ vezetőjéül, az a nép már nem lehet áldozat, hanem sokkal inkább cinkos bűnpártoló. Vajon mi mindennek kellett történnie a történelem folyamán, hogy az ország polgárainak a zöme közömbösen viseli és a mai formájában természetesnek tartja az életet? Az, hogy nap mint nap szellőztetik a politikusok viselt dolgait, hazai viszonylatban nagyon nagy eredmény, de sajnos nem elég, mert a bűnös szellem marad, és a bűn újratermelődik, a büntetéseknek nincs visszatartó ereje. Köztudott, hogy a dudvának hiába is csipdesik a levelét, ha nem pusztítják ki a gyökerét. Az akár sikkasztásért már megbüntetett „méltóságok” valamilyen beteges balkáni önérzettel viselik sorsukat, ártatlan bárányként bégetve, pláne hogy pártjaik politikai áldozatokként dicsőítik őket. A börtönökben már egy egész kormányra is elég ex-miniszter ül a hűvösön, és az az érzése az embernek, hogy ezt a helyzetet zokon sem veszik, politikai sikk ez ma, szinte megéri nekik. A „bentlakásban” pihennek, szórakoznak, TV, könyvtár, konditerem persze van, könyveket írnak, rendbe teszik az egészségüket, a kedvezményes szabadulás után pedig élik fényűző világukat, észre sem véve az egyszerű népet. Mert a DNA közleménye szerint az államot károsító összegek nincsenek meg, esetleg svájci vagy monacói bankszámlákon, a politikai elit bűnös tagjai által elsikkasztott és elmismásolt pénzeknek alig 10%-át sikerült csak visszaszerezni. Ahogy az évek során hatalomhoz jutottak a különböző pártcsoportosulások, és itt ne csak a többségiekre gondoljunk, a politikusoknak mind újabb mohó csoportja csimpaszkodott görcsösen az állami fejőstehén pénzt csorgató tőgyébe. A mammon, a gazdagság utáni hajszában aztán választottjainknak nem sok kedve és energiája maradhatott az ország ügyeire, ezért ücsöröghetünk a mai napig is a nagy európai béka nyálkás fara alatt. Négymilliónyi polgára az országnak ráérzett erre a cseberből vederbe helyzetre, és nagy bátorsággal a nyakába vette a világot, példátlan népvándorlásként Európában. Azt nem tudhatjuk, hogy a ma uralkodó politikusok egy része enyveskezű-e, mert a legtöbbjüket védi egy egészségtelenül értelmezett, akár a köztörvényes bűnökre is kiterjedő mentelmi jog, na de az idő kereke forog, és mindenkinek eljön majd a maga ideje. Ha angolok lennénk, vélhetően már fogadni lehetne, hogy az ország jelenlegi „krémjének” egy része miért fog majd ülni, és hogy hány évet? A talajvesztett és keserű kisember fejében még az is megfordulhat, hogy mifelénk talán csak az a vezető nem bűnös, amelyik még nem volt vizsgálva, na de ez azért túlzás egy kicsit, hiszen lám még fehér holló is van. Az azonban biztos, hogy minden józan ember nagy gondban lesz, mikor ismét lesz választás. Kedves mellékzöngéje e dolgoknak, hogy a hűvösön ülő bűnös ex-urak jajonganak a börtönökben levő viszonyok miatt (csak nem?), egy szalmaszőke volt miniszternő azért háborog, hogy új lakóként nincs kifestve a cellája. Nem kellene azonban jajongjanak és háborogjanak, mert rosszabbul is járhattak volna! Olvashatjuk például, hogy az egykori Nagybányán azt, akit többször is lopáson kaptak, büntetésként a Kálváriadombon egy nagy dézsában a vízbe fojtották. Na persze, de honnan annyi dézsa?

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós