Az általuk megélt élményekről beszélő budapesti és debreceni '56-os forradalmárok tartottak izgalmas beszámolót a 62 évvel ezelőtt történtekről és a Budapest felé masírozó tankhadosztályokról.

A Szatmári Híd Egyesület rendezett '56-os megemlékezéseket tegnap, koszorúztak a lázári emlékműnél, és előadások voltak Szatmárnémetiben. A Szatmárnémeti Református Gimnázium dísztermében megtartott ünnepi műsor idején Makranczi Krisztina Szabó Lőrinc Hazám keresztény Európa című versének elszavalásával, a Mitraşca Rebecca Astrid–Balaskó Balázs páros pedig zongorajátékkal és zongorán kísért operadalokkal emelte az emlékműsor hangulatát.

A hősi időszakban szerzett élményeikről szóló beszámolóra felkért forradalmárok közül Vitéz Lánczy Lajos, aki Debrecenben 15 évesen vett részt a megmozdulásokban, elmondta, hogy hallotta a forradalmi lüktetésű első hét után a november elsejei ávós sortüzeket, látta a november negyedikén Budapest felé a 4-es úton „vágtató” tankhadosztályokat, a Debrecenben is rommá lőtt épületeket és a szétlőtt magyar harckocsikat. Még '72-ben is tartottak a megtorló intézkedések, emlékezett vissza Lánczy, külföldre menekült testvérétől hazatérve nyomozók fogták el a reptéren, kémkedéssel vádolták, rendszerellenes személynek nyilvánították, és öt éven keresztül megfigyelték. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a diktatúrákon is felül lehet kerekedni, és ha vissza is állítják azokat, nem tartanak öröké.

Dr. Bándi Kund kolozsvári születésű, '56 után politikai üldözötté vált pesti srác arról beszélt: szemtanúja volt annak, hogy sihederkorú forradalmárok hogyan foglaltak el véráldozat nélkül két orosz tankot is '56 őszén Pesten. Megélte azt is, hogy a bolsevik hatalom hogyan mocskolta be a forradalom tisztaságát november negyedike után, és hogyan követték egymást a megtorló intézkedések még hosszú éveken át.

Varga János Corvin-közi pesti srác arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy még mindig vannak olyan helyek, ahol épp csak megtűrik az '56-os megemlékezéseket, és vannak olyan helyek a világban, ahol még mindig nehezen fogadják el '56 emlékét. Magyarország az egyedüli kivétel ez alól, mutatott rá Varga.

Ilyés Sándor evangélikus lelkész Mózes Árpád erdélyi mártír püspök forradalmi megpróbáltatásairól beszélt, akit teológustársaival énekelt forradalmi dalok és a forradalom okán Erdély újra Magyarországhoz kerülésének szóba hozása miatt ítéltek tizennyolc év kényszermunkára. A szamosújvári börtön után öt évig dolgoztatták a Duna-delta különböző telepein, és csak 1964 második felében engedték haza.

Az esemény végén, a magyar himnusz eléneklése előtt a szervezők nevében Varga János tüntetett ki olyan szatmáriakat, akiket annak idején megcsapott a forradalom forró szele. Az 56-os Magyarok Világszövetségének emlékérmét és '56-os kiadványokat, könyveket vehettek át többen is.

Princz Csaba