Baranyai Tibor, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség Szatmár megyei szervezetének elnöke a magyar nyelvű oktatás időszerű kérdéseiről, a létező problémák megoldásainak lehetőségéről, valamint a szakoktatási rendszerben adódó nehézségekről nyilatkozik.

— Mikor alakult meg a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége?

— A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) 1991. december 18–án alakult meg a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium dísztermében. Előtte egy évvel már összehívtak egy közgyűlést Nagyváradon, de az sikertelen volt. A sepsiszentgyörgyi közgyűlésen azért tudott megalakulni a szövetség, mert a tömbben élő magyar közösségek tanárai eredményesebben tudtak fellépni. A Szatmár megyei pedagógusok mindkét helyen jelen voltak.

— Mik voltak a célok és elképzelések kezdetben?

— Annak idején az volt a szövetség nagy dilemmája, hogy az RMDSZ keretén belül jöjjön létre, vagy mint különálló szervezet alakuljon meg és működjön. Az alakuló okiratban az áll, hogy a közgyűlés határozatának értelmében az RMPSZ, nem alárendelt, hanem társviszonyban lesz az RMDSZ–szel. A társviszony lényegében azt jelenti, hogy az RMDSZ mellett az RMPSZ civil, szakmai szervezetként működik, azaz felvállalja a pedagógusok szakmai képzését, kihangsúlyozom, hogy szakmai, nem pedig szakszervezeti képviseletét. Nyilvánvalóan a tanári munkához kapcsolódóan olyan feladatokat is felvállalt és felvállal továbbra is, amelyek a tanárok és a diákok tevékenységével függenek össze.

— Mondana néhány példát?

— Az 1990–es években és a 2000–es évek elején különböző versenyeket szerveztünk és támogattunk, amelyek egy része időközben megszűnt, más része országos vagy nemzetközi versennyé nőtte ki magát, természetesen a magyar tanárok segítségével és közreműködésével. Ezeknek a versenyeknek a szervezését mára átvették a később ilyen célokra alakul szervezetek, ma már nem szükséges az RMPSZ jelenléte, ezért nem maradt más feladatunk, mint a pedagógusok képzése, ennek egyik jellegzetes formája a most is zajló XVI. Bolyai Nyári Akadémia, ami ugyancsak kinőtte magát országos, illetve nemzetközi szintű képzéssé. Ezen az akadémián több típusú képzést szervezünk magyar pedagógusok számára. A szövetség tagjai különböző helyeken szakterületenként tudnak találkozni, véleményt cserélni, előadásokat hallgatni. A részvétel ingyenes, meghirdetjük internetes formában, túljelentkezés esetén eldöntjük, hogy ki az, aki részt vehet. Általában mindenki eljut valahova, vannak, akik több helyre is jelentkeznek, ami nem mindig lehetséges. Az RMPSZ–nek közvetítő szerepe is van. Kapcsolatot tartunk magyarországi pedagógusképzésekkel foglalkozó szervezetekkel, ezek biztosítanak bizonyos helyeket, ezekre a helyekre is lehet pályázni, ugyancsak internetes formában.

— Jelenleg mi a feladatköre a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségnek?

— Elsősorban szakmai tanácsadással, továbbképzésekkel és információk közlésével foglalkozik a szövetség. Megadjuk a kollégáknak a tájékozódáshoz szükséges adatokat. Közöljük velük a pontszerzési lehetőségeket, milyen elhelyezkedési lehetőségek vannak, viszont még egyszer hangsúlyozom, hogy nem végzünk szakszervezeti tevékenységet

Véleményezik

— A tanügyi törvény megalkotásakor a szaktárca figyelembe vette az RMPSZ véleményét?

— Az elmúlt négy évnek volt egy olyan érdekessége, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége bekerült azoknak a civil szervezeteknek a sorába, amelyeket a tanügyminisztérium nyilvántart, és néha–néha véleményeztet különböző szakmai kérdésekben, de nem mondhatom azt, hogy ebben hangsúlyos szerep jutna a pedagógusszövetségnek, illetve az általa — a kollégák és a megyei elnökök által — megfogalmazott és a központi irodában feldolgozott és továbbküldött javaslatokat még nem láttuk a törvénytervezetekben sem. A tanügyi törvény megalkotásakor a szövetség javaslatokat fogalmazott meg, ezek elsősorban a kisebbségi sorsunkból adódó problémákkal voltak kapcsolatosak: ilyen a tanítási nyelv, hogy milyen legyen Románia történelmének és földrajzának a tanítási nyelve, valamint azt, hogy a magyar pedagógusok milyen arányban vegyenek részt különböző testületekben és vezető beosztásokban. A legújabb tanügyi törvényben szerepelnek olyan pontok, amelyek a mi javaslataink alapján kerültek be, de a lényeges részeknek még nem dolgozták ki az alkalmazási mutatóját.

Iskolaigazgatók

— Nemrég, amikor az iskolaigazgatók kinevezése volt terítéken, egyes román politikusok azzal álltak elő, hogy az iskolaigazgató nem feltétlenül kell magyar legyen, elég ha ismeri a magyar nyelvet. Ez valóban így van?

— Sajnos, a törvényhozásnak egy jellegzetes problémája az, hogy félremagyarázható. Megpróbál nagy általánosságban fogalmazni, bizonyos esetekben olyan formában rögzíteni dolgokat, hogy azok félreérthetők vagy félremagyarázhatók legyenek. Az, aki ezt egy kicsit is átgondolja, nyilván rájön arra, hogy az lenne a logikus, ha az, aki magyar nyelven tanít, az legyen abban a helyzetben, hogy szakmailag képviselje, akár vezetőségi szinten is a magyar tannyelvű iskolákat.

Középiskolai osztályok

— Az utóbbi években egyre több osztályt indítanak a középiskolák, nem vezet-e a színvonal romlásához?

— Ez egy általános jelenség, azt kell mondjam, hogy nem csak a magyar közösségekre jellemző, hanem a románra is. A gyerekek létszámának, vagyis az iskolák népességének a csökkenése ellenére növekszik az osztályok száma, ami valóban az oktatási színvonal csökkenéséhez vezet. Ez egy olyan kérdés, ami hosszú évek óta foglalkoztatja a pedagógusszövetséget, többször tartottunk egyeztető megbeszéléseket a nagy iskolák vezetőivel kiindulva abból, hogy ne vigyék el az V–VIII. osztályosokat, most már az I–IV. osztályosokat is az általános iskolákból. Azt is kértük, hogy ne indítsanak olyan nagy számú osztályokat a középiskolások, hogy aztán elnéptelenedjenek a szakoktatással foglakozó magyar tannyelvű osztályok. Ez viszont az iskolák politikájához kapcsolódó döntés. Nyilvánvalóan az a cél, hogy az iskolák biztosítsák tanáraik számára a katedrát, azokkal ne legyen gond, és ha lehetőség van, megpróbáljanak minden évben még hozzátenni valamit. Vannak, akik így képzelik el a fejlődést, a mennyiségi oldalát veszik komolyan a dolgoknak, nem pedig a minőségit. Nekem az a véleményem, hogy mindenképpen csökkenteni kell az elméleti középiskolákban az osztályok számát. Ez mindenki számára jó, mert nyilvánvalóan így megjelenik egy bizonyos konkurencia, és azok a gyerekek jutnak csak be, akik teljesíteni tudják azokat a feltételeket, amelyeket ezek az iskolák támasztanak, illetve a gyengébb képességű gyerek rákényszerül arra, hogy elsősorban szakmát szerezzen, utána, ha van lehetősége, menjen továbbtanulni.

Szakmai képzés

— Milyen szakmai lehetőségek vannak?

— Mondhatnám azt, ahhoz képest, hogy milyen nagy a megye — a lakosság aránya szerint közepes–kicsinek számítunk — sikerül tartani a megyeközpont szakiskoláiban az egy–két magyar tannyelvű osztályt. Legtöbb magyar osztály a Traian Vuia Iskolaközpontban van (a következő tanévben kilenc osztály), utána jön az Emil Palade és a Közgazdasági Líceum, de vannak magyar osztályok a nagykárolyi líceumokban és a tasnádi líceumban is. Ősztől indul magyar inasiskolai osztály a lázári iskolában is, amit technológia líceumnak fognak nevezni és lehetőség lesz arra is, hogy érettségiig vigyék az induló osztályokat.

— Milyen lehetőség van arra, hogy a szakiskolákat végzett fiatalok munkát kapjanak?

— Elhelyezkedés szempontjából legjobban a saját iskolámat ismerem (Traian Vuia Iskolaközpont), ott elsősorban az építészetben tudnak elhelyezkedni. Sokan kapnak munkát az autószerelők közül is, de ott többen végeznek, mint amennyi a kereslet, így csak a legjobbak tudnak elhelyezkedni. Jó a foglalkoztatottsági arány a közgazdasági és az élelmiszeri líceumok végzősei körében is. Bizonyos iskolákban nem olyan szakmunkásokat képeznek, mint amilyeneket a piac keres. Nagy szükség lenne kárpitosokra, de jelenleg nincs ilyen képzés. Nagy kérdés továbbá az, hogy mi fog történni az inasiskolákkal. A szakközépiskolák működnek, az inasiskolák viszont ismét átalakulóban vannak. Jó jelnek tűnik az, hogy ebben az évben beindul a kilencedik osztály utáni kétéves szakiskolai képzés.

Sok a pedagógus

— Egy másik jelenség az, hogy az utóbbi években egyre több pedagógust képeznek, holott csökken a gyereklétszám. Ezt a nagyszámú pedagógust lehet foglalkoztatni?

— Általános jelenség Romániában, hogy egyre több a magánegyetem, nagyon sok pedagógust képeznek, közben azt tapasztaljuk, hogy a tanári vizsgákon rossz eredményeket érnek el a pedagógusok. Ennek az az oka, hogy a főiskolai oktatás szintje nagyon aláesett. A diplomával rendelkezők többségének gond van a tudásával, amit a későbbiekben nagyon kevésnek sikerül majd bepótolni. De ha jól belegondolunk, nem is a tudás hiánya a nagy gond, mert azt a későbbiekben meg lehet szerezni, hanem a hozzáállás és a személyi adottság a megdöbbentő. A tanügyben — de azt hiszem más szakmában is — elsősorban a hozzáállásra lenne nagy szükség. Fontos, hogy a pedagógus tudjon a gyerekekkel kommunikálni, tudjon velük együtt dolgozni és tudjon minden órán valami újat adni számukra, még akkor is, ha azt nem egyetemi szinten teszi.

— Nagyon sok osztály tanulói amiatt kerülnek hátrányos helyzetbe, mert minden évben más pedagógus foglalkozik velük.

— A mozgásokat elsősorban az osztályok számának a változása generálja. A tanügyi előírások szerint ahhoz, hogy egy pedagógusi állás végleges legyen, versenyvizsgát kell tenni, viszont ahhoz feltételek kell teljesüljenek és tudásra van szükség. Sajnos nagyon sok osztályban azért változnak évente a pedagógusok, mert nincs olyan személy, aki sikeresen teszi le a véglegesítő vizsgát.

A Mikó–ügy

— Ma országos megmozdulás van Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása és az érintettek jogtalan börtönre ítélése ellen. Ön szerint lesz–e eredménye a tiltakozó akciónak?

— Erre a jelenségre nagyon oda kell figyeljünk, hiszen ez minden magyart érint. Emlékezzünk vissza az utóbbi három évben a Kölcsey Ferenc Főgimnázium körül kialakult helyzetre. Itt is egyházi tulajdonviszonyból generálódott az egész probléma. Sepsiszentgyörgyön egészen más a helyzet. Vigyázni kell arra, hogy ne fordulhasson elő, hogy egy visszakapott tulajdont az állam újraállamosítson. Függetlenül attól, hogy a református vagy a katolikus egyház kapta vissza, ez egy elv, ami ha most megtörténik, akkor bármilyen eddigi döntést meg lehet támadni a visszaadott jogokkal kapcsolatban, és annak beláthatatlan következményei lehetnek. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége ott lesz a tiltakozó megmozduláson és felemeli hangját.