A lelkigondozó gyülekezet címmel tartott rövid előadást július 22–én a pettyéni református templomban Varga Zoltán türei lelkipásztor. Mint elmondta, kell időt szakítani arra, hogy meghallgassuk a másikat.

A napjainkban uralkodó korszellem — az egoizmus és az individualizmus — bűvkörében élő ember elsiklik az olyan emberi értékek mellett, mint a másik felé való odafordulás, az odafigyelés, az önzetlen segítségnyújtás. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — Varga Zoltán fontosnak tartja elmondani azt, hogy egy életképes gyülekezet alapja a lelkigondozás, mert ez jelenti a gyülekezet vérkeringését.

A Biblia ad útmutatást

Július 22–én, vasárnap délelőtt, a lelkipásztor szószéki igehirdetése után elmondta, a lelkigondozó gyülekezet nem jön létre egyik napról a másikra. Azért, hogy célunkat elérjük, fontos az, hogy ne engedjük magunkat át annak a felfogásnak, amit a világban hallani, miszerint: „mindenki oldja meg a saját maga baját”, mert akár városi, akár falusi közösségről van szó, az egyének életében mindig adódnak problémák.

Hallgatni mindenki tud

Mivel egy közösség egyénekből áll, nem is árult el titkot azzal, hogy a megoldást minden ember magában hordja. Csak figyelni kell arra a gondolatra, ami megfogalmazódik a fejünkben, s azt juttatja eszünkbe, hogy szánj egy kicsit több időt a másikra. Ebben segíthet a házi bibliaóra, a templomi istentisztelet, a családlátogatás. A lényeg, hogy azon legyen a hangsúly, hogy megismerjük a valós problémákat, s akkor leszünk eredményesek, ha meghallgatjuk a másikat — mert hallgatni mindenki tud. Egy másik lényeges dolog, amire figyelni kell, hogy a gyülekezet minden tagja megtalálja a magához illő feladatot Isten országa építésében, aki eldöntötte azt, hogy a Teremtőnek engedelmeskedni akar, alkalmassá is válik a szolgálatra, akár úgy, hogy az embertársai felé fordulva lelkigondozóvá válik, ezzel erősítve a gyülekezetet is, amelynek tagja.

 Karikás Enikő