Szatmárnémeti

Folytatódott a Szilágyi Domokos-megemlékezés

2016.11.04 - 19:00

Ma a Szatmár Megyei Múzeum előadótermében folytatódott a Szilágyi Domokos-megemlékezés, amit a költő halálának negyvenedik évfordulója alkalmából szervezett az EMKE.

Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) vezetőségi tagja a résztvevők között külön köszöntette a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjait, akik Higyed Gyöngyi és Varga Bressel Christiane tanárnők irányításával érkeztek az előadásokra. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész elismerően szólt a Szatmárnémetiben és a megyében huszonhét éve megrendezésre kerülő irodalmi eseményekről, sajnos Magyarország területén az utóbbi évek során nagyon sok hasonló rendezvénysorozat szűnt meg, nem anyagi vagy politikai okok miatt — bár a politika mindenre rá akarja tenni a kezét —, hanem amiatt, mert elhunytak azok a lelkes szervezők, akik szívügyüknek tartották ezeket a rendezvényeket.

Pénteken újabb nyolc előadást hallgathattak meg az érdeklődők, az előadók különböző szemszögekből próbálták megközelíteni Szilágyi Domokos költészetét, irodalmi munkásságát, és próbálták mai értelmezésben megmutatni a költő mának és jövőnek szóló üzenetét. Szilágyi Domokos versein nagyon sok fiatal nőtt fel, ő az a költő, aki a legszélesebb körökben ismert, költészetét különböző korokban más és másként értelmezik, pedig nagyon sokan vannak még, akik személyesen ismerték, könnyebben belelátnak a verssorokba, versszakaszokba, a verssorok közé. Egy olyan korban élt, ami a pesszimizmusba, végül a halálba kergette, de felismerései ma is figyelmet érdemelnek, érdemes elgondolkodni azokon, hogy elkerüljük a tévedéseket. „Ki messze fényekig ellát, az boldogabb” — állapította meg a költő, de ahhoz, hogy messze fényekig elláthassunk, szükség van a jelen biztonságára. A megemlékezés a szatmárnémeti Szilágyi Domokos-szobornál folytatódott, ahol a jelenlévők koszorúzással tisztelegtek az elhunyt költő előtt. A megyeszékhelyen kívül Batizon is megemlékeztek Szilágyi Domokosról, az emlékezés és főhajtás a református templomban és a lelkészi hivatal udvarán folytatódott.