„Ipari alpinisták segítségével átfestjük a toronysisak bádogfedelét. Szerencsére azt nem kell cserélni, jó állapotban van” – mesélte szerdán helyszíni látogatásunkkor Fenczik István építőmérnök, a munkálatok irányítója. A felújítás ezután a vakolat eltávolításával fog majd folytatódni, ugyanis a falra kívül és belül is új fedőréteg kerül, olyan, amely nem engedi felszivárogni a talajból a vizet, ugyanakkor nagy szerepet tölt be a fal megfelelő szellőzésében. A jelenlegi, cementalapú vakolat alatt a falak nem tudtak „lélegezni”, ezért a felszivárgó nedvesség miatt a salétromosak lettek, és úgy kívül, mint belül különböző magasságokig, nem ritkán akár két-három méterig is átnedvesedtek. A régi vakolatot a tető aljáig leverik, és megfelelő anyagokkal pótolják a felújítási munkálatok során, úgynevezett szellőző takarást kapnak a falak.

Az eredeti ablakkeretek kérdése még nem tisztázott

A beszélgetés során arról is szó esett, hogy a belső falakon talált, régi, befalazott ablakkeretek sorsáról, amelyek a katolikus időkre emlékeztetnek, majd a tervezőmérnök fog dönteni. Ha megfelelő állapotúaknak ítéli, akkor megmaradnak faldíszek gyanánt a felújítást követően is. Az újabb időkben épített toronyrész és a régebbi templomhajó találkozásánál például jól kivehetően látszik az eredeti, gótikus ablakkeret.
A toronyóra is meg fog újulni, a régi, mechanikus részt újra cserélik, amelyet már elektromos szerkezet vezérel, és a harangozónak nem kell majd minden nap fölhúznia. A külső számlapot is újrafestik, a belső munkálatokat pedig egy órásmester fogja elvégezni. Fenczik reményei szerit még az idén sikerülhet a toronyrész újravakolása és színezése, ha az időjárás kegyes lesz a munkásokkal. Amennyiben a kinti viszonyok romlanak, benn még fognak tudni dolgozni, a falakon található repedéseket régi téglákkal fogják majd újraszőni. Ez pontosabban annyit jelent, hogy a megrongálódott részeket kivésik, a törött téglákat eltávolítják, és régi fajta, bontásból származó, de ép, az eredetiekre igen hasonlító falazóanyagokkal újraépítik — úgy is hívják ezt a folyamatot, hogy „újravarrják a repedéseket”. Ez azért fontos, hogy később ne mozduljanak el ismét ezek a javított részek. Ezek a repedések főleg a hajón vehetőek észre inkább, ugyanis a templom többszöri átépítése során az egymáshoz illesztett részek határpontjain jelentkeznek.

Az orgona egyelőre kimarad

Tavasszal a templomhajó tetőszerkezetére kerül majd sor, ugyanis az is megújul. Jó hír, hogy bár dombon áll a szilágypéri templom, stabil alapokon nyugszik, nem mozdult el az évszázadok során. Az építők jó helyet választottak anno az istenházának. A statikai vizsgálatok is igazolták, hogy a templomdomb nem mozdult meg az épület alatt.
A felújítás során a kazettás mennyezet eredeti elemeit is újakra kell cserélni, mivel azok sajnos nem állták ki az idő próbáját, lévén fa alapúak. Ugyanakkor a műemlékorgona ebben a munkafolyamatban nem kerül felújításra, azt már megfelelően konzerválták is, hogy a templombelsőben folyó munkálatok alatt keletkező por ne árthasson neki.
Az imahelyen legutóbb 1991-ben eszközöltek nagyobb rehabilitálási munkálatokat, de a jelenlegihez hasonló, kapitális felújítást még sohasem. Ameddig az istenháza újra régi pompájában tündökölhet, a szilágypéri reformátusok a helyi kultúrotthonban és a gyülekezeti teremben dicsérik az Urat.

Végh Balázs