A jó időjárás kedvez az aratásnak, ezt ki is használják a gabonatermesztők. A téli és tavaszi hónapokban néha sok, néha kevés volt az eső, a termés viszont minőségileg és mennyiségileg is kiváló, de az árak még nem a legmegfelelőbbek, így vannak, akik kivárnak az értékesítéssel.

Péter és Pál napja után — több helyen már korábban is — kezdetét vette az aratás. Löchli Mihály, a csomaközi Schamagosch mezőgazdasági társulás vezetője elmondta, hogy folyamatban van a búza aratása, és minden jel arra mutat, hogy kiváló termés lesz az idei mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Több érési periódus van, ugyanis többfajta vetőmagot használtak. 385 hektáron termesztenek búzát, amit az elmúlt év szeptemberében vetettek el. A legkorábbi a toborzó, ennek 13–14% a nedvességtartalma, 26–30% között van a gluténtartalma és 13%-on felül van a proteintartalma. A következő érési periódusban aratják a kolo fajtát, ami szintén hétezer kiló feletti terméshozamot garantál hektáronként. Sokan panaszkodnak búzabetegségekre, a csomaközi mezőgazdasági társulásnál nem bukkantak fel különösebb betegségek. Májusban négyzetméterenként százhúsz liter víz hiányzott a földekről, azóta közel kétszáz liter esett, de még mindig nem elég. Az aratás idején nem hiányzik az eső, de azt befejezve szükség lesz a csapadékra. Volt viharkár is, ami a búzát nem érintette. Löchli nem tervezi a búza eladását mindaddig, amíg nem kap kilónként 75 banit. Jelenleg a felvásárlók 65 banit ígérnek egy kiló búzáért, annyiért pedig csak azok adják, akiknek nincsenek tárolási lehetőségeik, vagy sürgősen szükségük van a pénzre. A felvásárlók aratáskor igyekeznek minél olcsóbban felvásárolni a búzát, kihasználva azt a lehetőséget, hogy sokan mielőbb pénzre akarják váltani a termést.

Ioan Cioltean, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője szerint az idei termés lehet, hogy az előző évekhez képest bőséges, de semmiképpen sem nagy, ha figyelembe vesszük, hogy a mai modern technológiát használó mezőgazdasági vállalkozók milyen átlagokat mutatnak fel. Az értékesítéssel kapcsolatosan az igazgató elmondta, hogy a termény eladása csak Romániában jelent gondot, hiszen a világ számos országa élelmiszerhiánnyal küzd, és nincs lehetősége hozzájutni a gabonafélékhez, valamint más növényi és állati eredetű élelmiszerekhez. A román gazdaságpolitikának az a nagy hibája, hogy nem találja meg azokat a lehetőségeket, amelyek elősegíthetik a mezőgazdasági termékek értékesítését. Romániában sokan termesztenek növényeket, tart állatokat, de kevesen gondolnak arra, hogy mindezt céltudatosan kellene tenni, vagyis előre megkötni a szerződést a biztos felvásárlókkal. Ott lesz a sok búza, van, aki eladja, van, aki raktározza, hátha később drágább lesz. Az elmúlt években volt olyan eset, hogy aratás után a gazda nem adta el a termést, fizetett a raktározásért, később viszont felére csökkent a felvásárlási ár, és féláron volt kénytelen értékesíteni a termést. A megoldás az lenne, ha a gazdaegyesületek kapcsolatot teremtenének olyan külföldi felvásárlókkal, akik mezőgazdaságilag fejletlen vagy nem mezőgazdasággal foglalkozó országokat látnak el, és szerződést kötnének, hogy milyen áron milyen mennyiségű növényi vagy állati eredetű terméket vásárolnának fel. Nevetséges, hogy az ország élelmiszeripari termékeinek a nyolcvan százalékát külföldről hozzák be, a hazait pedig nem tudják értékesíteni.

Elek György