A helyek elfoglalása érkezési sorrendben történik, a helyfoglalás kötelező mindenkinek, mivel a szabályoknak megfelelően csak a terem befogadóképességének fele használható. A maszk viselése és a távolságtartás az előadás időtartama alatt egyaránt kötelező.

Az Amikor a pásztor című előadásban a juhait kereső pásztor története nem csak egy múltba vesző mese, hanem a ma emberének is fontos üzenetet hordoz: életünk egy állandó keresés, küzdelem, nehezen megtalált boldogságunkat könnyen elveszíthetjük, mégis mindig újrakezdjük. A történet szimbolikussága a veszteség, az emberi esendőség, a keresés és rátalálás archeszituációit, toposzait vonultatja fel, mely által tanító jelleget is kap a cselekmény.

A juhait kereső pásztor zenéjét, a „pakulár” nótát, ezt a magyar és a román népzene dialektusterületein is megtalálható, hagyományos dramatikus zenei műfajt a klasszikus programzene műfajával is rokoníthatjuk. Míg régen többnyire furulyán játszották a dallamokat, mely tipikusan a pásztorok hangszere volt az egész kelet-európai és balkáni régióban, az utóbbi évtizedekben hagyományos vonós banda is megszólaltatta a zenét, a mozdulatelemeket már elhagyva. Erdélyben — témájánál fogva — egy fontos gazdasági esemény, az úgynevezett juhmérés mulatságain is szerepelt a juhait kereső pásztor zenéje. A juhméréskor rendszerint igen felszabadult hangulat uralkodott, mely a szövegrögtönzést és a történet pantomimikus megjelenítését még fesztelenebbé és frivolabbá tehette. Erdélyben, főleg Kalotaszegen minden prímás más és más változatban ismerte és adta elő, ezért a produkció egyfajta tisztelgés is a régi nagy kalotaszegi prímásgeneráció előtt, Antal Ferenc „Öreg Árus”, Kovács Simon „Buráló”, Viski Rudolf, Boros Samu, Czilika János és a híres Varga Ferenc „Csipás” pakulárváltozatait hallhatja a közönség, mindez kiegészülve egy szilágysági és egy mezőségi változattal is.

A koreográfia kiemelt szereplője a „pásztor”, aki szimbolikusan végigvisz a történeten. A legényekkel rivalizál, meghódítja, majd elveszti a lányokat, hol irányt mutat, hol eltéved maga is, de soha nem adja fel.

SZFÚ