„A föld-visszaszolgáltatás kényes kérdés (…), élvezzenek előnyt a visszaszolgáltatást szorgalmazó tervezetek (…), akiknek a megadott határig nem sikerül birtoklevelet szerezniük, végleg elveszíthetik őseik földjét (…) — olvashatjuk egy nemrég kiadott RMDSZ-közleményben, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az RMDSZ 2020-ig szerette volna meghosszabbítani a föld-visszaszolgáltatási időszakot, egy decemberben megjelent kormányrendelet viszont csak egy évvel hosszabbította meg azt. A közlemény nem szól arról, hogy hányadjára történt meg a meghosszabbítás, és ki tudja, még hányszor fog az megtörténni. „A birtokviszonyok rendezése kiemelten fontos feladat kellene legyen. Erre nem elegendő egyetlen év, ezzel mindössze azt érjük el, hogy néhányan közelebb kerülnek ahhoz, hogy ismét birtokukban legyen a korábban elvett föld” — írja a közlemény megfogalmazója.

Vegyük egy kicsit sorjában a dolgokat. Idézhetnénk szó szerint az RMDSZ-politikusoknak a korábbi nyilatkozatait, amelyek az első földtörvény megjelenésétől napjainkig egy-egy új törvényt vagy törvénymódosítást követően hangzottak el. Mindig volt ok arra, hogy sikerként könyveljük el az ide vonatkozó intézkedéseket — főként, ha az RMDSZ kormányzási feladatot látott el, a bírálatok mindig később hangzottak el. A birtoklevelek rendezése valóban fontos feladat. Érdekes módon eddig még nem hangzott el — most sem esik szó erről — olyan javaslat, kezdeményezés vagy akár ötlet, hogy miként képzelik el a törvényhozók azt, hogy visszakaphassák egy tollvonással elkobzott földjeiket azok, akik keserves munkával jutottak hozzájuk és keserves munkával művelték meg azokat. Az RMDSZ — de így vannak ezzel más pártok is — nem foglalkozik azzal, hogy az egyszerű emberek és a történelmi egyházak visszakapják a földjüket. Azok, akik több mint huszonöt éve kilincselnek, hogy megkapják azt, ami bizonyíthatóan az övék, folyton azt a választ kapják, hogy nincs szabad föld. A polgármesterek mint a földosztó- bizottságok elnökei képtelenek felfogni, hogy ezek az emberek nem a szabad földből kérnek, hanem azt kérik vissza, amit egykoron jogtalanul elvettek tőlük vagy őseiktől. Az, hogy nincs szabad föld, csak azzal magyarázható, hogy olyan személyek kaptak eddig földet, akik arra nem voltak jogosultak. Nekik sikerült rendezniük a birtokleveleket, és ha kell, ma is tudják azt rendezni. Ha alakulna egy független szakértői bizottság, meg lehetne állapítani, hogy hány olyan személy van, aki ma földbirtokos, pedig őseinek sohasem volt földje. Nem attól függ a föld-visszaszolgáltatás, hogy hány évre van kitolva annak határideje, hanem a szándéktól. Minél tovább lesz kitolva a határidő, annál kevesebb esély van arra, hogy az igazi földtulajdonosok még életükben visszakapják jogos tulajdonukat. Az első földtörvény megjelenése óta már nagyon sokan elköltöztek a földi életből, és végignézték, hogy szántják-vetik a birtokukat teljesen idegenek. Persze mindig reménykedtek és mindig elmentek szavazni, hogy legyen képviseletük…

Elek György