A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében Szatmár megye alprefektusa, egy erdészmérnök, egy földmérő szakember és egy önkormányzati képviselő beszélgetett a föld- és erdőterületek birtokba helyezésének nehézségeiről és megoldások lehetőségeiről.

A beszélgetésen részt vett: Altfatter Tamás, Szatmár megye alprefektusa, Balogh Sándor erdészmérnök, Mészáros István földmérő és Vincze Sándor, Pusztadaróc község alpolgármestere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Altfatter Tamás kifejtette, hogy a föld- és erdő-visszaszolgáltatások ma sem haladnak jobban, mint a korábbi években, eléggé nehézkesen működik a birtoklevelek kibocsátása, még azoknak is, amik 1990–91-től folyamatban vannak. A beszélgetés időpontjáig (2017. november 22.) 124 029 birtoklapot (266 541 hektár) állítottak ki Szatmár megye területén, ebből 2017-ben 1384-et (2329 hektár). Az 1384-ből 1322 tulajdonlap szántóföldre vonatkozik (2030 hektár), 62 tulajdonlap pedig 299 hektár erdőre. Ezek a számok is sok mindent elárulnak. Olyan időben élünk, amikor a polgármesterek még a régi jóváhagyásokra sem képesek összeállítani az iratcsomót, hogy ki lehessen állítani a birtoklapot, állapította meg Altfatter, hozzátéve, hogy amikor találkozik a polgármesterekkel, mindig arra kéri őket, hogy legalább azokat a földeket helyezzék birtokba, amelyekkel nincsenek problémák, amelyeket használnak az emberek. Birtoklevél nélkül ugyanis nem lehet se eladni, se pályázni. A földek és erdők birtokba helyezése a legtöbbször csak akarat kérdése. Nagyon sok polgármester arra hivatkozik, hogy nincs topográfusa. Meg lehet nézni, hány ilyen polgármesteri hivatalnak van elkülönítve pénz a topográfus fizetésére. Ezekben a polgármesteri hivatalokban érthető, hogy miért nincs topográfus. Nagyon nehéz előrehaladni úgy, hogy a polgármester szándékosan nem akarja, hogy rendeződjenek a földügyek, aminek bizonyára megvannak az okai. Azoknak, akik később jutottak földhöz és erdőhöz, sokkal több nehézséggel kell megküzdeniük. Vegyünk egy példát: ha egy községnek van mondjuk kétszáz hektár szántóföldje, amit ki lehet osztani, és ezer hektárra van kérés, akkor ezt a földet elég nehéz elosztani. A törvény azt mondja, hogy a kérések sorrendjében kell ezt megtenni. Altfatter hangsúlyozta, hogy a 18-as törvény értelmében adtak vissza földet azoknak, akiktől vagy akiknek az őseitől elkobozták azt, és adtak földet azoknak, akik nem rendelkeztek ugyan földdel, de a volt mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgoztak. A mérnökök egy hektár területet kaptak.

Balogh Sándor hozzátette, hogy a 18-as törvénnyel úgy voltak kiosztva a földek, hogy nem készült térkép. Nem lehet tudni, hogy egy parcellában jobbról balra vagy balról jobbra kezdték a mérést. Vannak polgármesterek, akik soha nem adták le a kataszteri hivatalhoz a térképeket. A kataszteri hivatalban nem tudják, hogy néznek ki egyes területek a megyében. Az 1990-es évek elején mértek katonatisztek és más olyan személyek, akik nem értettek hozzá, később jöttek szakemberek is, de ők is füzetbe írtak minden adatot, s végül a füzetek is eltűntek.

Vincze Sándor szerint az a probléma, hogy nemrég megjelent a 165-ös törvény, ami más követelményeket ír elő. Van egy megegyezés a prefektusi hivatallal, hogy elfogadják a régi térképeket, amelyeket a helyi földosztó bizottságok állítottak ki, de ezeket néha elfogadják, néha visszaküldik.

Altfatter Tamás úgy gondolja, erre az lehet a magyarázat, hogy bizonyos parcellákban több földet akarnak birtokba helyezni, mint amekkora valójában a terület.

Balogh Sándor rávilágított, hogy volt olyan polgármesteri hivatal, amelyik a 165-ös törvény megjelenése után azokra a területekre is kiadott igazolásokat, amelyek már vissza voltak szolgáltatva.

Altfatter Tamás felhívta a figyelmet, hogy a 165-ös törvényben van egy olyan fejezet, ami arról szól, hogy mi legyen a szabad földekkel. Amikor elkezdték alkalmazni a 165-ös törvényt, összegezték, hogy a kért területből mennyit adtak már vissza, és mennyi jár még. Ha vesszük a hivatalos adatokat, azt tapasztaljuk, hogy vannak olyan községek, amelyeknek papíron van háromszáz hektár szabad földterületük, holott a valóságban mínusz ötven hektár van.

Mészáros István elmondta, hogy amikor elkezdett dolgozni a 165-ös törvény alkalmazásán, összegyűjtött minden adatot: a már kiadott igazolásokat, birtokleveleket, és elkezdett összegezni. Egy száz hektáros területnél például megnézték, mennyi a már visszaszolgáltatott terület, mennyi a szabad terület, és abból levette az utakat és a kanálisokat.

Balogh Sándor kitért arra, hogy az erdők szempontjából azért állnak rosszul, mert azokról a parcellákról, amiket eddig birtokba helyeztek, nem készült térkép. Az új erdészeti törvény arra kötelezi az erdészeti hivatalt, hogy készítse el minden erdőtulajdonos parcellájának a mezsgyéjét. Nem csak az erdő szélén, hanem az erdőben minden parcellának kell hogy legyen mezsgyéje. Amíg ez nem készül el, az erdőtulajdonos nem tudja használni a területét.

Mészáros István elmondta, hogy volt olyan eset, amikor egy hektárt fel kellett osztani ötvennyolc tulajdonos között. Elkezdték felosztani a területet: készítettek egy rajzot, majd egy térképet, ami alapján el tudtak indulni. Ez még nem egy hajszálpontos mérés, a tulajdonosnak tisztában kell lennie azzal, hogy a mezsgye mozoghat ide-oda. A baj azokkal a területekkel lesz, amelyeket korábban telekkönyveztek. Hogy lehet rábeszélni a tulajdonost, hogy mondjon le arról, amit valamilyen módon már megkapott?

Balogh Sándor is alátámasztja, hogy a mezőgazdasági területnél lehet mozogni ide vagy oda, az erdőnél ez nem lehetséges, ugyanis van, aki az elmúlt húsz évben nem vágott ki egy fát sem az erdejéből, ezért biztosan nem fogadja majd el azt, ahol például a hetven százalék már ki van vágva. Az elején, amikor megtörtént a konkretuális térképeknek a ráhelyezése az üzemtervi térképekre, kiderült, hogy egy hónap alatt még száz hektárt sem tudnak visszaszolgáltatni, mert nem lehet olyan gyorsan elvégezni a ráhelyezést egyikről a másikra, magyarázta a topográfus, hozzátéve, hogy ekkor jött a törvénymódosítás, hogy kezdjék el a kiméréseket az erdőszélektől.

Vincze Sándor arról beszélt, hogy Pusztadaróc községben készül a mezőgazdasági lajstrom. Ez úgy történik, hogy behívják a lakosokat, hogy egyeztessenek, kinek mennyi földje van és hol. Ha valahol gond van, kimegy a földmérő, és megnézi, mit lehet tenni. Ez megkönnyíti a birtokba helyezést, ugyanakkor egy hiteles nyilvántartása lesz a polgármesteri hivatalnak.

Mészáros István szerint a legelső feladat az kellene legyen, hogy a belterületeket telekkönyvezzék. Ezek olyan területek, amelyek nagy részén laknak emberek, könnyen elérhetők, és a mérés is egyszerűbb. A nehézségeket az okozza, amikor olyan földterületeket kell telekkönyvezni, amiket zsebszerződéssel vásároltak meg, és ma ki tudja, hányadik tulajdonosuk van. A birtoklevelet az első tulajdonos nevére állítják ki.

Vincze Sándor tud olyan példát, amikor az ügyvéd nem vállalta el olyan terület ügyét, ami zsebszerződés alapján cserélt gazdát.

Altfatter Tamás hozzátette, hogy az ilyen ügyeket csak közjegyzőnél lehet megoldani, örökösödési vagy adásvételi szerződéssel.

Mészáros István felhívta a figyelmet arra, hogy volt egy határidő, ameddig elfogadták a kézzel írott szerződéseket, de miután 2013-ban változott a civil törvénykönyv, a zsebszerződések érvényüket vesztették.

Balogh Sándor egy példával állt elő. 2006-ban valaki megvásárolt egy földterületet. A volt tulajdonos és a felesége meghalt, két gyereke Németországban él. Az a szerződés, amit kötöttek, érvényes. Ha ezt a szerződést 2013 után kötötték volna ugyanabban a formában, már nem lenne érvényes. Most nagyon fontos, hogy az emberek induljanak el, és rendezzék a tulajdonjogokat. Ha ezt a földosztó bizottságok akadályozzák, az akadályt minél előbb el kellene hárítani. Nagyon érdekes helyzetek alakulnak ki az erdészeti törvény megváltozása miatt. A törvény értelmében az erdészeti igazgatóság át kell vegye megőrzésre azokat az erdőket, amelyek nincsenek őrzés alatt. De mi alapján tegye meg? — merül fel a kérdés. Ott van például Szaniszló Község Polgármesteri Hivatala, amelynek háromszázhatvan hektár erdőterülete van hat helyen. Ezekre a parcellákra csak igazolások vannak kiadva, de az erdőket csak birtoklevél alapján lehet átvenni.

Mészáros István úgy tudja, ez amiatt van, mert a déli megyékben készítettek elővásárlási szerződéseket igazolások alapján, ezekkel mentek a közjegyzőhöz. Később megkérdeztek jogászokat, hogy mi a teendő. Arra a következtetésre jutottak, hogy az igazolás és a birtoklevél között az a különbség, hogy az igazolás bizonyítja, hogy létezik az a földterület, de nem pontosítja, hogy hol helyezkedik el. Az igazolásban az áll, hogy az illető személynek van joga például ötven árra, a birtoklevél viszont pontosítja, hogy az a terület hol helyezkedik el, és kik a szomszédok.

Balogh Sándor nem látja olyan egyszerűnek a dolgot. Tegyük fel, hogy valaki visszakap egy hektár erdőt, de nem rendelkezik helyrajzi számmal. Az államnak régebben nem volt érdeke, hogy túl sok helyrajzi szám legyen. Most, amikor elkezdik osztani a földet, a kataszter szerint nincs semmi probléma, az erdészeti kataszter szerint viszont már van probléma, ugyanis a kettő nem fedi egymást. A kataszteri hivatal a helyrajzi számot veszi figyelembe, a helyszínen viszont gyakran kiderül, hogy amikor sorban mérik a területeket, az utolsó kettőnek már nem jut, de néha az is előfordul, hogy marad szabad terület.

Altfatter Tamás rávilágított arra, hogy a földtörvény — a 165-ös is — azt mondja, hogy a földeket a helyi földosztó bizottságok helyezik birtokba.

Balogh Sándor megkérdezte, hogy akkor miért ragaszkodik a megyei földosztó bizottság ahhoz, hogy az ő hatáskörében maradjon a végső döntés. Ha a megyei földosztó bizottság tudott hozni egy ilyen törvényt, akkor meg is tudja változtatni, véli a szakember. A helyet ne a földosztó bizottság határozza meg, hanem a földmérő a helyszínen, így elkerülhetők az átfedések, mutatott rá. Bonyodalmakat okoz, hogy a megyei földosztó bizottság megköveteli, hogy a birtoklevélben az a hely szerepeljen, amit jóváhagytak. Méréskor viszont gyakran kiderül, hogy pontosan arra a helyre nem lehet kimérni.

Altfatter Tamás Balogh Sándornak megjegyezte: mielőtt a helyi földosztó bizottság érvényesíti egy erdőterület tulajdonjogát, szükséges, hogy a rendelkezésre álló iratok mellett legyen egy jegyzőkönyv is, amit az erdészeti igazgatóság képviselője ír alá. Ha ezt az erdészeti igazgatóság képviselője aláírja, akkor ez azt kellene jelentse, hogy a hely is meg van határozva.

Balogh Sándor hangsúlyozta: minden földosztó bizottságban egy erdész van. Az erdészeti igazgatóság átad mondjuk száz hektárt a földosztó bizottságnak egyben, amit el kellene osztani tíz ember között, de közben nem biztos, hogy a kérelmezők abban a sorrendben jelentkeznek, ahogy azt az irodában felosztották.

Mészáros István úgy látja, hogy mindent a 18-as törvény rontott el. Ha valaki a 18-as törvény szerint kapott vissza szántóföldet vagy erdőt, azt nem tudja felülírni egy másik törvény. Ha egy bizonyos területet már odaadtak valakinek, hiába jön annak a jogos tulajdonosa, nem kaphatja vissza ugyanott.

Altfatter Tamás elmondta, hogy már Szatmár megyében is kiállítanak birtoklapokat hagyaték alapján, ilyen eljárásokat már a közjegyzők is vállalnak, s ez sokkal gyorsabb és eredményesebb.