Egyre morcosabb az időjárás, alacsonyabbak a hőfokok, vitathatatlanul elkezdődött a fűtési időszak — ami egyben a tragédiák vagy „csak” anyagi veszteséggel járó szerencsétlenségek időszaka is. Bár Szatmár megyében eddig még nem történt „baj”, de országszerte sajnos már többen is életüket vesztették a kikotoratlan kémények, rövidzárlatos elektromos fűtőtestek miatt. 

A Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség emlékezteti a lakosságot a fűtési szezon alap- és aranyszabályainak betartására, melyek közül talán a legalapvetőbb a kémények karbantartására vonatkozik. A 2007-ben kiadott 537-es kormányrendelet kötelezővé teszi a kémények évente legalább egyszeri takarítását, s aki ezt elmulasztja, az több száz lejre is bírságolható. Persze a füstelvezető berendezés karbantartása nem elsősorban a bírságösszeg megspórolása miatt (lenne) fontos. Az érvényben levő törvények értelmében a fűtésszezon előtt és után, évente kétszer kell kipucoltatni a kéményeket, ilyenkor engedéllyel rendelkező kéményseprő kell ellenőrizze, hogy a kémények tiszták-e, nincsenek-e beomolva, nincs-e fészek bennük. 

A szakemberek általános véleménye szerint azonban a lakosok többsége tudtán kívül felelőtlen, nincs ismeretük a megfelelő kéménykarbantartás elmulasztásának veszélyeiről. Egyesek drótkefével, seprűvel belekotornak a kémény vájatába, de ez messzemenően nem elegendő. Mások még ezt sem teszik. Pedig a kéményeket legalább évente egyszer át kellene nézetni, megseperni vagy ha szükséges, kiégetni, hogy a szurkos lerakódás ne vezessen később a füstjárat elzáródásához és az abból adódó tragédiához. Többször is előfordult az az eset is, amikor a lakásban nem égett a tűz, a kémény mégis füstölt — mint kiderült, még előző este a vastag lerakódás tüzet fogott, és lassan izzani kezdett a kéménybelső.
A tűzoltók figyelmeztetnek arra is, hogy a tetőszerkezet esetén 10 centiméteres távolságot kell hagyni a tető külső része és a gyúlékony alkotóelemek között; ezenkívül semmilyen gyúlékony elemet nem szabad beépíteni a kéménybe. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a kéményeknek 50–80 centiméter magasaknak kell lenniük a háztetőn, s kötelező módon le kell vakolni őket. A kályhával fűtött lakásokban figyelni kell arra, hogy a kályhákon és a füstelvezető kéményeken ne legyenek repedések, ugyanis a repedéseken keresztül kipattanó szikrák meggyújthatják a közelben lévő gyúlékony anyagokat. A gyúlékony anyagokat a fűtőberendezésektől legkevesebb 1 méternyi távolságra kell elhelyezni, a tűzhelyek előtti padlóra egy 50x70 cm-es fémlemezt kell helyezni, a kályhából kiszedett hamut pedig egy erre a célra kijelölt helyre kell gyűjteni. Szigorúan tilos a tűztérajtó nélküli kályhák használata, ugyanakkor a tűztérnél hosszabb fahasábokkal sem ajánlatos tüzelni — a tüzet semmiképp sem szabad benzinnel, gázolajjal vagy más gyúlékony folyadékkal meggyújtani, és arra is figyelni kell, hogy ne melegedjenek át túlságosan a kályhák. Azt pedig talán mondani sem kell, hiszen magától értetődő: gyermekek ne maradjanak felügyelet nélkül a kályhával fűtött szobákban!

Szabó Kinga Mária