Van abban valami sorsszerű, ha valaki ugyanazon a dátumon távozik az élők sorából, mint amelyen évtizedekkel korábban meglátta a napvilágot. Csűry Bálint nyelvészprofesszor, nyelvjáráskutató és intézetalapító ezen ritka emberek egyike, s hogy a két február 13–i dátum között mindössze szűk 55 esztendő fért meg, nagyban köszönhető olthatatlan kíváncsiságának és fáradtságot nem ismerő munkabírásának: naponta 14 – 16 órát dolgozott és harminc éven keresztül gyalog járta be a Szamoshát településeit, gyűjtve a tájszavakat, kifejezéseket, szólásokat, de még a divatos kereszt–, illetve gúnyneveket is, megalkotva a Szamosháti szótárat, amely sokkal több mint egy szótár — a modern kor nyelvészeinek példatára, mind a mai napig túl nem teljesített kiadvány, vidékünk ízes kifejezéseinek tárháza. Ugyanakkor főbb művei mellett több mint 300 általános nyelvészeti és néprajzi írás került ki a keze alól.
Gyűjtőútjainak kiindulópontja mindig szülőfaluja, Egri volt, ahol pénteken a róla elnevezett általános iskola udvarán, mellszobra előtt gyűltek egybe a főhajtók, akiket elsőként Hrenyu Péter iskolaigazgató köszöntött. Mint ünnepi beszédében fogalmazott, Csűry Bálint olyan ember volt, aki ízig–vérig ragaszkodott ahhoz a nyelvi tájszóláshoz, amelyet ma is beszélünk a szamosháti, illetve partiumi tájegységben. „Legyünk büszkék ezen értékeinkre, adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak, és ne hagyjuk, hogy Csűry Bálint kultusza feledésbe merüljön.” — mondta.
Tolnai János református lelkipásztor áldását Szabó Elek polgármester, majd Elek György, a Szamos havilap főszerkesztőjének ünnepi gondolatai követték, valamint a Berei Edina magyartanár által felkészített helyi diákok (Lakatos Vivien, Bartos Dominik, Csapó Dzsesszika, Kerekes Kimberli és Szilágyi Dávid) szavalatai egészítették ki.
A főhajtás Csűry Bálint mellszobrának koszorúzásával zárult.
Szabó Kinga Mária