Már rég elkezdődött a nyaralás időszaka, de még sokáig tart, hiszen ma már úgy kitágultak a lehetőségek, hogy akár téli időszakban is lehet nyaralni a világ olyan tájain, ahol decemberben is forróság van. A nyaralás arról jutott eszembe, hogy középiskolások beszélték, szeptemberben biztos az lesz az első a tanév megkezdése után, hogy fogalmazást kell majd írni a nyaralásról. Mint ahogy ma már a középiskolások azzal versengenek, hogy kinek milyen mobiltelefonja van, ugyanúgy divat az is, hogy ki hol nyaral. Egy ma már nem élő tanárom — aki szintén minden tanév elején íratott hasonló témájú fogalmazást — mondta: a pihenés nem egyenlő a semmittevéssel, a lényeg az új erő megszerzése. Ugyancsak ő mondta: mindannyiunknak megvan a maga elképzelése a tökéletes nyaralásról, de a tökély megteremtése nem mindig az anyagi helyzettől függ. Hiszen azért, hogy jól érezzük magunkat, nem kell feltétlenül a világ legtávolabbi pontjára utaznunk. A nyaralás lényege, hogy élvezni tudjuk a mindennapi örömöket és olyan dolgokat tanuljunk meg, amiket otthon nem lehet. Valóban nem lehet fogalmazást írni arról, hogy elmentünk ide vagy oda, költjük a pénzt, összevásárolunk minden felesleges tárgyat. Nem ez jelenti a pihenést és az örömöt, hanem az, amikor a család más körülmények között, a mindennapi problémákat hátra hagyva éli meg valóra vált álmait, tud örülni a hétköznapi dolgoknak. Az, hogy a nyaralás lassan-lassan életstílussá válik, úgy-ahogy még elfogadható, sőt, éppen azokat lehet sajnálni, akik nem engedhetnek meg maguknak semmilyen nyaralást. Azon kellene inkább elgondolkodni, mennyire jó az, ha mindenki arra törekszik, hogy megfeleljen a nyaralás-divatdiktátorok csábításainak. Ha az a divat, hogy az Adriára kell menni vagy éppen Görögországba, akkor mindenki oda megy. Két nap az út oda, kettő vissza, az ott eltöltött egy nap éppen elég arra, hogy elköltse a pénzét a kiránduló, és még mindig marad annyi, hogy amikor hazatér el tudjon menni egy szoláriumba. De ott van a kép a Facebookon, hogy Görögországban nyaralt.

Szeretném most elolvasni azokat a fogalmazásokat, amelyeket iskolás koromban írtam a nyaralásról. Közben azon is eltűnődök, milyen lenne az én fogalmazásom, amit most írnék a nyaralásról? Több év is kellett, hogy megismerjem Erdély irodalmi és történelmi emlékhelyeit. Ki tudja, hány év kellene ahhoz, hogy megismerjem a történelmi Magyarország nevezetes részeit. Ezután indulnék el, hogy megismerjem Európa kultúrájának legfontosabb tárgyi és szellemi kincseit. Természetesen ezekből a kirándulásokból nem hiányozna a természettel és az emberekkel történő találkozás sem. Hadd térjek még vissza egy gondolat erejéig néhai tanáromra, aki egy hasonló témájú dolgozat javítása után megjegyezte: „Tudjátok fiaim, én modern gondolkodású vagyok, de konzervatívan élek. Számomra annak a családnak a tagjai nem együtt nyaralnak, azok nem a valóságban, hanem a filmekben élnek.”

Elek György