Erdő Péter bíboros mutatta be Kaplonyban a nagykirbáji szentmisét. Beszédében arra intette népes hallgatóságát, hogy munkásai legyenek az aratásnak, azaz tegyenek a keresztényi hitért.

Vélhetően már a 11. században volt templom a mai Szent Antal kolostortemplom helyén. 300 éve hívta ide a ferences rendi szerzeteseket a kegyúr, azaz Károlyi Sándor gróf, azonban az a templom a 19. század '30-as éveiben összedőlt a vidéket megrázó földrengés következtében. Az új templomot Hám János szatmári püspök szentelte fel.

Páduai Szent Antal ünnepén évről évre megtartják a kirbáji, azaz templombúcsú misét. A helyiek emlékezete szerint a legborzasztóbb években is — például a deportálás idején is, amikorra a ferences testvéreket elűzték innen a kommunista hatóságok — megtartották a kirbáji misét. Úgy 40–50 éve a szabadtéren, a templom kertjében felépített oltárnál mutatják be a legszentebb áldozatot. (A kommunizmus időszakában olykor a június 13-ához közel eső vasárnap tartották az ünnepséget, hiszen a hatóságok nem engedélyeztek munkaszüneti napot a híveknek.) Egyébként is ez az ünnep a legfontosabb a helyiek számára. Elvárás volt egykoriban, hogy kirbájra mindenki végezzen a kaszálással, a szénát mindenki hordja be.

A ferencesek ittlétének 300. évfordulójának apropóján a római katolikus egyház legnagyobb magyar méltóságát, Erdő Péter bíborost hívták meg a kirbáji misére. Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte az egyházmegye, az ünneplő sokadalom nevében a bíborost. Köszönetet mondott, amiért „velünk és értünk” imádkozik. Erdő Péter szentbeszéde előtt kifejtette, hogy örömmel jött erre a vidékre, amelyet „paptermőnek” ismer (arra utalt, hogy a vidék, főként sváb közösségeiből arányaiban sokan végeznek egyházi szolgálatot). Megemlítette ugyanakkor, hogy a megyéspüspök sokat tett azért, hogy a ferencesek ismét gyökeret eresszenek itt, és kívánta, hogy ennek a szolgálatnak gazdag lelki gyümölcsei legyenek.

A világ végezetéig lesznek, akik Krisztust befogadják

Homíliáját arra alapozta, hogy a rombolás és az újjászületés ennek a helységnek a történetében többször is előfordult. „A meg-megismétlődő újjászületés jelképezi az egyén és közösség lelki megújulását is. Az életet pedig nem lehet elodázni. Az újjászületés mindig sürgető feladat” — emelte ki. Záró gondolatában ekként fogalmazott: „Észre kell vennünk, hogy nem a küldetés után, annak eredményeként jelenik meg majd a földön az Isten Országa. Nem erről beszél Jézus. Az Isten Országa eljött, elérkezett. Jézussal érkezett el. És ennek az örömét viszik el a tanítványok az embereknek. Ez a küldetés egyenlőtlen felek közötti párbeszédre küldi a tanítványokat. Azt mondja nagyon keményen Jézus: 'Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé'. Ez pedig sokféle következménnyel járhat. Mert mit tehetnek a gyöngével, mit tehetnek azzal, akit elutasítanak? Megtehetik vele mindazt, amit magával Jézussal tettek. Elvehetik az életét is. Elég végigolvasnunk az Apostolok Cselekedeteit, hogy lássuk, mindjárt az első generáció idején, milyen fogadtatásra talált az Egyház azok részéről akik gyűlölettel, akik elutasítással hallgatták azt a hírt, amit az apostolok hoztak.

Ugyanakkor benne van ebben a küldetésben a meghallgatásnak az ígérete is. Sokszor nem vesszük észre, olvasva ezt a szakaszt, mert arról beszél, hogy mit tegyenek a tanítványok, ahol befogadják, vagy ahol nem fogadják be őket. Ahol beengedik őket, fogadják el, amit eléjük adnak, lakjanak az első házban, ahová meghívják őket, ahol pedig nem fogadják be őket, onnan menjenek tovább.

Ebben a különbségtételben benne rejlik az az ígéret, hogy lesznek, mindenütt lesznek, s a világ végezetéig lesznek helyek, ahová a Krisztus örömhírével érkező embert befogadják. Ez az ígéret értelmet és örömet ad mindenkinek, aki ezt a jóhírt próbálja továbbadni, aki beáll munkásnak ebbe az aratásba.

Kérjük ezért ma az aratás Urát, hogy bennünket is küldjön azokhoz, akik körülöttünk élnek, hogy rajtunk keresztül is maga Jézus szólhasson az emberekhez. Ez az a misszió, amiben szintén meg kell újulnunk. Úgy kell tekinteni a környező világra, hogy megkérdezzük, hogyan tudjuk közelebb vinni az embereket Krisztushoz. Szeretettel és jó példával, de őszinte szóval meg is vallva a hitünket. Mindenkihez azon a módon, azon a nyelven szólva, ami a legközelebb áll a szívéhez, amit a leginkább sajátjának érez.

Hálát adunk Istennek az elmúlt 300 évért és kérjük segítségét, hogy ma is újjáépülhessünk lelki életünkben, közösségeinkben és missziós küldetésünkben. Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk! Páduai Szent Antal, könyörögj értünk!”

Hogy jó szívvel emlékezzen Kaplonyra

A szentmiseáldozat bemutatását követően a házigazda plébániai énekkarnak, a Páter Szabó Dömjén Vegyeskarnak, Baumgártner Márk kántornak, illetőleg a több mint 110 esztendős fúvószenekarnak mondott köszönetet az odaadó szolgálatért a plébános, a kolostortemplom házfőnöke, Tímár Asztrik OFM. Üdvözölte a máshonnan érkezőket, és háláját fejezte ki a jelenlévő paptestvéreknek, illetőleg természetesen a megyéspüspöknek, valamint Erdő Péter bíborosnak. A hívek nevében emlékajándékokat is átnyújtottak az egyházi méltóságnak: egy kelyhet és egy paténát.

Az ünnepi szertartás énekszóval, közte a pápai és nemzeti imánk eléneklésével zárult. Sort kerítettek továbbá a hívek által hozott liliomok megáldására is. Árusok valóságos hada várta a miséről érkezőket, akik a tűző napsütésben a híresen ízletes kaplonyi kirbáji ebédhez siettek.

Megyeri Tamás Róbert