Átgondolt, tematikájában jól megszerkesztett kiállítással állt a hazai, nagykárolyi közönség elé az elmúlt hét végén Bikfalvi Zsolt, vagy ahogy az internetes fotós társadalom ismeri: Floyd.

A fotográfus Bikfalvi Zsolt nevét a Nagykároly felett elhaladó repülőgépekről készített, nagyszerű felvételek tették ismertté. Mint meséli, nagyjából 8 évvel ezelőtt kezdett el fotózni, egy kis „szappantartóval”. Nagy Pink Floyd-rajongó, s ha ez a vasárnapi kiállítás címéből nem derült volna ki, akkor mindezt Bikfalvi internetes fotós csevegő fórumokon használt neve, a „Floyd” már sokkal inkább egyértelműsíti. Gyakori vendége a repülős napoknak, s mint azt elmondta, már alig várja a tavaszt, hogy a budapesti repülőtér kerítésénél ülve — több más, hozzá hasonlóan megszállott repülőgépfotóssal — várja a le- és felszálló gépeket, hogy lencsevégre kaphassa őket.

Az elmúlt hétvégén Nagykárolyban bemutatott kiállítása is a repülőkről, repülésről szólt. A kiállítási anyag azokat a képeket tartalmazza, amelyek az elmúlt évek legnagyobb durranásainak számítanak. A Learning to Fly című kiállítás negyedik alkalommal került közönség elé. A tárlat két hétig tekinthető meg a Károlyi-kastély alagsori kiállítótermeiben. 68 fotó alkotja a kiállítást, s mindegyik kép elkészítéséhez fűződik egy kellemes emlék, egy jó történet. A kiállítás képanyagának összeállításakor ezekre az emlékekre is igyekezett odafigyelni, valamint arra is, hogy a nagykárolyi kiállítást megelőző nagyváradi és szatmárnémeti tárlatokon melyek voltak azok a képek, melyeket a közönség leginkább kedvelt és értékelt.

Szombaton délután a Károlyi-kastélyban igencsak népes közönség gyűlt össze, hogy megnézze Bikfalvi kiállítását. A tárlat meghívója is rendkívül látványosra sikeredett: a meghívót egy stilizált repülőjegy formájában tervezték meg, ami Enyedi Zsolt, valamint Dragoş Georgescu kreativitását tükrözte. A megnyitón beszédet mondott Bogdan Georgescu korábbi kulturális igazgató, aki egyébként mint Bikfalvi barátja volt jelen a rendezvényen, hasonlóan a Say-Yes Alapítvány vezetőjéhez, Enyedi Zsolthoz. A két barát nem is hazudtolta meg önmagát: köszöntőjében Georgescu szólt arról is, hogy nagykárolyiként büszkének kell lennünk Bikfalvira, aki olyan fotós témával foglalkozik, amivel rajta kívül még csak ketten az országban. Mint mondta, Zsolt munkásságával elérte azt, hogy ma már majd’ minden nagykárolyiban bekapcsol a pavlovi reflex, és Bikfalvi Zsoltra gondol, ha azt hallja, hogy épp elhalad a város fölött egy repülőgép.

Enyedi Zsolt a tőle megszokott kreativitással és humorral készült a konferanszié szerepére a kiállítás megnyitóján. Miután megadta a felszállási engedélyt, megkérte a közönséget, hogy bátran hirdessék, terjesszék a kiállítás hírét, mondják el mindenkinek, mit láttak, s kérjék meg ismerőseiket, hogy kerekedjenek fel, s a kiállítás két hete alatt nézzék meg azt. Nemcsak a „híres, Gencsi út feletti légi folyosón” készült képeket konferálta fel Enyedi, hanem azokat is, amelyeket Bikfalvi a különböző repülős napokon, kirándulások alkalmával készített. „A fotográfiák ugyan kétdimenziósak, de mint az a meghívóból is kiderül: a képek egy sokdimenziós képzeletbeli repülésre invitálnak. Bátran rábízhatjuk magunkat pilótánkra, a híres spotterre, Bikfalvi Zsoltra, hiszen ő mindig, minden körülmények között tudja, melyik gép honnan hova halad éppen felettünk. Általában azt is tudja, hány éves a gép kapitánya”— mondta el Enyedi.

Bár ez utóbbi állítás egy jól hangzó túlzás, az kétségtelen tény, hogy Bikfalvi Zsolt valóban nagyszerű infókkal és kapcsolatokkal rendelkezik a repülőgépek és a repülés világában, és egy remekül összeállított, látványos, igényes kiállítást hozott el Nagykárolyba. Fotós ténykedésének kiváló metszete ez a tárlat, melynek képei között a figyelmes szemlélő a Nagykároly felett elhaladó űrállomást éppúgy megtalálhatja, mint a Mustang Sally’s címet viselő, több hazai és nemzetközi elismerést is bezsebelő fotót.

Tőtős Tímea