Film készült a 18. századi angol társasági élet talán legnagyobb botrányáról. A BBC produkciójában a Tudorok és a Trónok harca című sorozatokból ismert Natalie Dormer játssza a főszerepet.

A The Scandalous Lady W (A botrányos lady W) című produkciót augusztusban vetíti a brit közszolgálati médiatársaság. A történet az arisztokratakörökben jól ismert Worsley házaspár nem mindennapi magánéletéről szól, amelyet aztán a nagyközönség is megismerhetett egy szintén nem mindennapi per folytán.

A vagyonos nemesi családból származó Seymour Fleminget 17 évesen, 1775-ben adták hozzá a nála hét évvel idősebb Sir Richard Worsleyhez, a parlament tagjához, Isle szigetének jövendőbeli kormányzójához, akit a filmben Shaun Evans alakít.

A házasság kezdetektől fogva boldogtalan volt, három hónapig el sem hálták. 1776-ban aztán született egy fiuk, de a "hitvesi ágy aztán mint az időjárás, lehűlt" - írta a lady. Sir Richard később bevallotta feleségének, hogy csak úgy tud szeretkezni vele, ha előtte leskelődik, és titokban látja levetkőzni. Az asszony furcsának találta férje ízlését, de elfogadta, mint ahogy nem sokkal később azt is, amikor a férfi már azt kérte tőle, hogy másokkal bújjon ágyba, miközben ő kukkol. Lady W férfiak sorát fogadta az ágyába, még abba is belement, hogy férje jó barátjával, George Bisset kapitánnyal folytasson viszonyt. A nő azonban beleszeretett partnerébe, lánya született tőle, akit Richard Worsley a botrány elkerülése végett a nevére vett. A lady aztán 1781-ben megszökött a kapitánnyal, de öt nap után megtalálták őket egy előkelő londoni szállodában.

A megsemmisült férj nem akart válást, szokatlan lépésként beperelte barátját, és 20 ezer, mai árfolyamon számolva mintegy 25 millió font fájdalomdíjat követelt a tulajdonában esett károkért. Akkoriban ugyanis a feleség a hites ura tulajdonának számított. A lady ezen annyira felháborodott, hogy szerelme anyagi érdekeit szem előtt tartva, valamint azt hangoztatva, hogy ő senkinek sem a tulajdona, be akarta bizonyítani, hogy nem ér 20 ezer fontot. Ezért aztán a védelem kiteregette a szennyest, és a nagyvilág elé tárta, hogy a nőnek számos szeretője volt a pert megelőző négy évben. Közülük öt hajlandó volt a tanúk padjára állni, és beszámolt arról, hogy a kalandok a báró áldásával zajlottak, sőt még leskelődni is látták őt.

Az angol lapok zaftos részleteket közöltek az ügy minden mozzanatáról, pamfletek és szatirikus rajzok jelentek meg, és az pletyka terjedt, hogy az asszonynak összesen 27 szeretője volt. A tárgyalások leirata nemzetközi bestseller lett, még a britekkel hadakozó George Washingtonnak, az első amerikai elnöknek is megvolt. A György-kori Angliában állt a bál, ilyen botrányra nem volt addig példa.

A bíróság végül egy szobalány perdöntő vallomása után úgy döntött, hogy a voyeur férj gyakorlatilag prostituálta feleségét. A férfi nevetséges egy shilling kártérítést kapott, mindenki rajta élcelődött. De Seymour Worsley is elvesztett mindent, a jó hírét, a javait és az esélyt, hogy láthassa két gyerekét.

A David Eldridge forgatókönyve alapján készült film Hallie Rubenhold történésznek a Lady Worsleyről megjelent életrajzi kötetéből merít. A forgatókönyvíró szerint a történet nemcsak a szexről szól, hanem a botrányról és a válásról, valamint sokkal inkább arról, hogyan próbálja tönkretenni egymást a házaspár két tagja.

A lady és a kapitány szakított, a nő egy időre Franciaországba költözött. Soha nem tudott elválni velencei nagykövetté kinevezett férjétől, hisz még ahhoz se volt joga, hogy a bíróság előtt megvédje magát. A 230 évvel ezelőtti Angliában még a férfiak jogai is korlátozottak voltak, a 21 év feletti férfiak mindössze 15 százalékának volt szavazati joga - emlékeztetett a társadalmi viszonyokra Natalie Dormer.

Sir Richard 1805-ben halt meg, Seymour így visszanyerte szabadságát és nem csekély vagyonát. Újra lánykori nevét kezdte használni, és hozzáment egy nála 20 évvel fiatalabb férfihoz, aki felvette az ő nevét. 1818-ban hunyt el, javait férjére hagyta. Második házassága boldog volt.