Fiatalkorú elítéltek lábát mosta meg a 86 éves Ferenc pápa nagycsütörtökön egy Róma külvárosában lévő börtönben. Az elítéltek közül többen kezet csókoltak a szentatyának, aki most sem állhatta meg, hogy ne tréfálkozzon.
„Remélem, menni fog, mert gondjaim vannak a járással” – mondta tréfásan Ferenc pápa, aki nem olyan rég még tolószékben közlekedett.

Az utolsó vacsora

Nagycsütörtökön hagyományosan az utolsó vacsoráról emlékeznek meg, amelyen Jézus szertartásosan megmosta a tanítványai lábát, példát mutatva nekik, hogy hogyan bánjanak embertársaikkal. Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa szentbeszédében sajnálatát fejezte ki, hogy manapság sokan vannak, akik „kihasználnak másokat, így sok az igazságtalanság, a csúnya dolog”.

A szentatya az elmúlt években több börtönben, illetve menekültek számára létesített befogadóközpontban járt, egykori maffiózók, betegek, vagy más vallások híveinek lábát mosta meg, demonstrálván azt a hitét, hogy a katolikus egyháznak figyelnie kell a társadalom peremén élőkre.

Mindig együtt működnek

A 86 éves legfőbb egyházi elöljáró nagycsütörtöki homíliájában elsőként a Szentléleknek egyik fontos aspektusáról, a felkenésről elmélkedett. Az első „kenet” után, amely Mária ölében történt, a Lélek a Jordán folyónál szállt le Jézusra. Ezt követően, ahogyan Szent Bazil (a negyedik században élt egyházatya) magyarázza, Krisztus minden cselekedete a Szentlélek társjelenlétében történt. A Lélek általi felkenés hatalmával hirdette az igét, jeleket hajtott végre, a Lélek révén „erő áradt ki belőle és mindenkit meggyógyított” (Lk 6,19). Jézus és a Lélek mindig együtt működnek, mint az Atya két keze, amelyek felénk nyúlnak, átölelnek és felemelnek bennünket. És általuk a „mi kezünk is meg lett jelölve, felkenve Krisztus Lelke által” – mondta paptestvéreinek Ferenc pápa. Az Úr nem csak kiválasztotta és meghívta őket, hanem ugyanannak a Léleknek a kenetét árasztotta rájuk, mint amely az apostolokra is leszállt – idézte a Szentatyát a vaticannews.va

A harmónia apostolai

A nagycsütörtöki krizmaszentelő szentmisén Ferenc pápa homíliája végén a következő szavakat intézte paptestvéreihez: „Testvéreim, ezekkel a gondolatokkal búcsúzom tőletek, amelyeket a szívemben hordozok, és egy egyszerű és fontos szóval fejezem be: köszönöm. Köszönöm a tanúságtételeteket és a szolgálatotokat; köszönöm a rejtett jót, amit tesztek, a megbocsátást és a vigasztalást, amit Isten nevében adtok; köszönöm a szolgálatotokat, amely gyakran sok erőfeszítés és kevés elismerés közepette zajlik. Isten Lelke, aki nem hagyja cserben azokat, akik bíznak benne, töltsön el benneteket békével, és vigye véghez, amit elkezdett bennetek, hogy az Ő felkenésének prófétái és a harmónia apostolai lehessetek”.

Hírszerkesztő