Kovács Emőke, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia menedzsere egyik fontos feladatának tekinti a zenekar folyamatos fiatalítását, hogy zenészhiány miatt ne alakuljon ki olyan helyzet, ami kedvezőtlen helyzetbe hozná a zenekart. Az alábbiakban két olyan zenészt mutatunk be, akik az egyetemről kerültek a szatmárnémeti zenekarba.

Szávuly Albert Károly 1993. május 18-án született Székelykeresztúron. Itt, az Orbán Balázs Gimnáziumban járt iskolába a nyolcadik osztály végéig. Ötödik osztályos korában kezdett el harsonázni a helyi fúvószenekarban. A zenekarral úgy került kapcsolatba, hogy az édesapja klarinétos volt, elkísérte a fúvós fesztiválokra és más koncertekre. Hetedik osztályos volt, amikor végleg eldöntötte, hogy zenész akar lenni, és felsőfokon tanul játszani a harsonán.
„A kilencedik osztályt a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában végeztem, ahol Gergely János volt a tanárom, ő volt az iskola egyetlen rézfúvóstanára. A líceumi évek során, miközben nagyon sok velem egykorú délután szórakozni járt, én gyakoroltam, mert a hangszertudás megszerzéséhez szükség van tehetségre, de nagyon sokat kell gyakorolni. Jártam zenekari próbára, kóruspróbára és minden egyéb tevékenységre. Nagyon sok mindenről le kell mondani, mert sok időt vesz igénybe a felkészülés, hogy egy zenekar tagja lehessek, és egy zenekarban koncertezzek” — emlékszik vissza a kezdetekre.
„Érettségi után Szegeden végeztem el egy képzést, ez egy felkészítő a főiskolára. Sikeresen felvételiztem a Nagyváradi Állami Művészeti Egyetem Zene Tanszékére. Orosz János volt a tanárom, aki Magyarországról járt órát adni, s akitől nagyon sokat lehetett tanulni. Az egyetemi évek alatt együttműködtünk a nagyváradi filharmóniával és a színházakkal. A zenész számára az egyetemi évek is többnyire gyakorlással, zenekari próbákkal, előadásokkal telnek, kevés idő marad a szórakozásra. Nagyon sok operett- és musical-előadás zenekarában játszottam kisegítőként, ahol sokat lehetett tanulni, kapcsolatot lehetett tartani a közönséggel. A mesterit a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián végeztem el. Másodéves voltam a mesterin, amikor a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmóniához kerültem, s amennyiben a lehetőségek megengedik, szeretnék itt maradni. Első pillanattól megszerettem az épületet, annak csodálatos koncerttermét, a zenekar tagjait és a várost.”

Szintén az egyetem elvégzése előtt került Szatmárnémetibe Simon Boglárka. Az ifjú csellista 1996. július 1-jén született Gyergyóújfaluban (Gyergyószentmiklós közelében), itt járt iskolába. Zenésszé válásának különös története van, erről mosolyogva beszélt. „Az általános iskola harmadik éve után vakációs feladatként ki kellett tölteni egy munkafüzetet. Tanévkezdésre a füzetet elveszítettem. Hogy elkerüljem az ebből származó következményeket, egy barátnőm hatására eldöntöttem, hogy rajz szakon folytatom a tanulmányaimat. Kiderült, hogy rajz szakra már nem volt hely, de volt zenére. Úgy gondoltam, ez is jobb, mint hogy számon kérjék tőlem a munkafüzetet. Bejutottam a zeneiskolába, s amikor hazamentem, teljesen véletlenül megtaláltam a munkafüzetet. Egy évig furulyáztam úgy, hogy zeneelméleti ismereteim nem voltak. Három év elmaradását kellett pótolnom. A zeneelmélet-tanár fúvós hangszereket ajánlott, de nekem ezek nem tetszettek. A zenetanárnőm abban az évben fejezte be zenetanulmányait Kolozsváron, cselló szakon. Édesanyám ajánlotta, hogy csellózzak, mert a tanárnő ott van a faluban, s így nem kell városra ingázni zeneórára. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom, de semmit sem tudtam a csellóról. Az első félév egy kicsit nehezebben ment, de kezdtem belejönni. Ötödik osztálytól nyolcadikig Molnár Katalin tanított. Kilencedik osztályba Csíkszeredába felvételiztem, ott Gombóc Annamária tanított, és sokat segített Lázár Zsombor. Az egyetemet Brassóban végeztem el” — árulta el Simon Boglárka, aki Szatmárnémetibe úgy került, hogy egy meghirdetett csellista állásra jelentkezett. „Jöttem gyakornokként, ami nehezen ment, mert arra a programra, amit az egyetemen egy fél év alatt fejeztünk be, itt négy nap áll a rendelkezésünkre” — ismerte el, hozzátéve, hogy a karmesterek és a zenekar tagjai segítették a beilleszkedését, türelmesek voltak hozzá, nem érezte azt, hogy gyengébb lenne, mint mások. Egy ideig Brassóból ingázott vonattal, 2020 szeptemberétől pedig a filharmóniához szerződött.

A zenekar mindkét fiatal zenésze nagyon hiányolja az élő koncerteket, a közönséget, mert teljesen más az, ha közönség előtt játszhatnak.

Elek György