Ritmusos dallamok, vidám hangulat és még vidámabb maskarák köszöntötték a Svábházba belépőket szombaton este a Kálvária templom német közösségének, a Német Demokrata Fórum szatmári szervezetének és a Gemeinsam Ifjúsági Szervezet  hagyományos, közel negyed évszázados múltra visszatekintő Faschingfestjén.

A mulatság még délután kezdődött, a gyermekfarsanggal, amelyen természetesen nem csak a gyerkőcök vettek részt, hanem szüleik is, s a közös szórakozást tejszínhabevő-verseny, limbózás, és számtalan, nagy nevetésekre okot adó játék és tánc színesítette.
Kora este aztán a gyermekfarsang a „nagyok” Faschingfestjére váltott — amelyről természetesen nem hiányoztak a kiapadhatatlan energiával bíró, hercegnőnek, tündérnek, varázslónak, csontváznak öltözött apróságok nagy része sem —, és Svábház nagytermében egybegyűlt batyus bálozók szokás szerint egy humoros és meglepetésben bővelkedő műsor-összeállítással alapozták meg az est hangulatát. Előbb gyerkőcök tánca csalt mosolyt mindenki arcára, majd a szinfalui Martin Erli története — a múlt század eleji hangulatot idéző, zenei aláfestésű pantomim-szerű előadás az ellopott lovait, majd ellopott autóját kereső, és a siker érdekében két jósnő segítségét is kérő Martin humoros története azért is volt különleges, mert az összekötő szöveget nem németül, hanem svábul mondta a narrátor. 

Az igazi meglepetés ezután következett: a Gute Laune néptánccsoport felnőtt tagjai minden évben más-más, igencsak emlékezetes maskarába bújva perdültek táncra s örvendeztették meg a nagyérdeműt, és idei bevonulásuk is tátott szájjal hagyta a farsangolókat — hogy aztán  az ikegésig kacagjanak. A tisztes korú hölgyek és urak ugyanis virgonc kisovisokká változtak, kedvenc macijukat, babájukat magukhoz szorítva bájos gyermekdalokat dúdolva táncoltak — előre meg nem tervezett, plusz humorforrásként valódi kisovis is csatlakozott a produkcióhoz, és nehéz lett volna eldönteni: a kicsi, a maskarások vagy a nézők élvezték és szórakoztak jobban a jeleneten.  A vicces-táncos előadás nyomán óriási jókedv kerekedett a teremben, és nem is nagyon volt, aki ne törölgette volna kacagástól kicsorduló könnyeit — az „ovisok” pedig olyan jól érezték magukat kantáros rövidnadrágjukban, libbenő szoknyácskájukban, hogy nem is változtak vissza hétköznapi öltözékbe, újabb és újabb vidámságforrást jelentve a mulatság során. És meg kell hagyni, ovisnaci ide, szalagcsokor oda, profi módon táncoltak például lambadát a maskarában, a nagy nevetések pedig messze nem értek véget, ugyanis az est folyamán, falatozás és táncolás közben egymást érték humoros vetélkedők, illetve a Szívkirálynő-választás sem maradt el.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!