November, azaz Szent András havának utolsó napján, 30-án ünnepik Szent András apostolt, az első században élt, keleti egyház (s egyben Románia) védőszentjét.  András Jézus tanítványainak egyike, halász volt, éppúgy, mint testvére, Simon Péter; Jézus halála után a Fekete-tengertől délre, Trákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot, majd Petra városában feszítették keresztre. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András-kereszt néven emlegetik — ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is.

A legjelentősebb házasságjósló nap

Az András-naphoz – mely az adventi böjti időszak előtti utolsó jeles nap, amikor Erzsébet- és Katalin-nap után még egyet lehetett mulatni – legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz, és ez a nap a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A házasságjósló praktikákat a lányoknak (no meg a legényeknek) természetesen titokban kellett végezniük.

A párna alá tett férfiruha, de még inkább gatya (szigorúan csak az ellopott!) volt a biztosíték, hogy az alvó lány álmában megjelenik a jövendőbeli vőlegény képe, s ha a disznóólat a lányok éjfélkor megrugdalták, a disznó röffenéseinek a száma „megmondta”, hány évig maradnak még pártában. A Mezőségben a református lányok nem disznóólat rugdostak, hanem  az udvaron csillagokat szedtek a kötényükbe — miközben szemükkel válogatták a csillagokat, azalatt tízszer visszafelé kellett számolni 10-től 1-ig, de közben vigyázni kellett, nehogy ugyanazt a csillagot kétszer is kiválasszák, ezután be kellett szaladni a házba, a csillagokat az ágyba önteni, hogy aztán megálmodják, ki lesz a vőlegény. A palóc lányok ezen a napon almát dugtak az eresz alá, amit Borbála-napján a másik felére fordítottak, majd magukkal vitték az éjféli misére, s ha közben valaki megszólította őket, akkor annak a fia vagy rokona lesz a férjük. Ezen a napon gyümölcsfaágakat is szoktak vízbe állítani és ha karácsonyig kizöldültek, akkor az farsangi férjhez menést jósolt.

A közös jóslások többnyire a fonóban történtek – ólomöntéssel, gombócfőzéssel: a megolvasztott ólom vízbeöntés utáni alakzata a leendő férj foglalkozását mutatja, a gombócokba pedig férfineveket tartalmazó cédulákat tettek és a víz tetejére elsőnek feljövő gombóc rejtette a jövendőbeli nevét. Ugyanazt a jóslást ugyanannak a személynek ugyanazon az estén nem volt szabad megismételni, majd csak egy év múlva. Persze a legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól, ők 13 cédulára írták fel a lányneveket, ezeket a cédulákat Luca-napig egyenként eldobálták, az utolsónak maradt cédulán volt a menyasszonyjelölt neve. 

Disznóölő András és farkasűzés

András-nappal kezdődtek a disznóvágások (-ölések) és természetesen a disznótoros összejövetelek — modern korunkban ez a szokás él még leginkább és sokfelé még ma is tréfásan disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot. Helyenként szokás volt a disznótor estéjén kántáló gyerekeket fogadni az asztal körül, a kisfiúk a disznó nevében elmondták annak életútját, cserében kis útravalót, csörögefánkot kaptak. Ehhez hasonló szokás a nyársdugás, amikor a gyerekek titokban ágas-bogas nyársat tettek a gazda ablakába, ajtajába, s mindenféle válogatott üzenetet tűztek az ágaira. A disznótoros társaság mindezen jót derült, s cserében finom falatokat akasztott a nyársra. 

Kárpát-medence szerte különleges és egyedi az a csángó hiedelem, miszerint ezen az éjszakán András elmondja az összesereglő farkasoknak, hogy hol találnak egy-egy birkát, tehenet, malacot, s ha a gazda azt akarja, hogy a farkas elkerülje a házát, akkor András-nap éjszakáján össze kell kötnie a házban lévő összes ollót, mert így összeköti a farkas száját is. A biztonság kedvéért farkas(támadás) ellen  fokhagymát kentek az ajtókra, kapukra és homlokukra is. 

András-napi időjárásjóslások

A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik, és ha a libát megtartja ilyenkor a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.
Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték, kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipet sót tettek. A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl, majd feltették a kemence tetejére, újév reggelén pedig megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, mert az esős lesz, amelyikben nem volt víz, az száraz lesz. Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása is: az ágat vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord, ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.

A Maros-parti öregek ezen az estén kimentek a víz partjára, vágtak egy fűzvesszőt és leszúrták a földbe, majd leültek és megvárták a napkeltét, amikor aztán megvizsgálták a vesszőket: aa úgy találták, hogy a víz feljebb áztatta őket, mint amikor leszúrták, akkor tavaszra áradást, árvizet vártak. De András nem csak jósló, hanem termőnap is volt, kotlót, fát ültettek a bánátiak, máshol disznókat párosítottak ezen a napon. Sok helyen az András-napkor vagy néhány nappal előtte/utána született kismalacokat András-malacoknak mondják ma is és azt tartják, hogy belőlük lesz a jó hízó.

Éjfélkor beáll a csend ideje, az advent

November 30–a, vagyis András napja már az adventi időszak kezdetét is jelzi, hiszen a naphoz legközelebbi vasárnap már az advent, a karácsonyra való négyhetes előkészület első napja. Ezért aztán éjfélkor András „bezárja a hegedűtokot”, hiszen adventben tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. Elcsendesült a világ, megkezdődött az ünnepre való testi és lelki felkészülés, de az advent négy hete alatt  készültek fel a betlehemesek is karácsony köszöntésére és ekkor jártak az ostyahordó gyerekek: a kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki, így adakoztak a vékony pénzű tanítónak abból, amijük volt.

Szabó Kinga Mária