A közelmúltban az egész templom állapotát megvizsgálta egy magyarországi régészcsapat. Az általuk megállapított adatok alapján fogtak hozzá először a tetőszerkezet felújításához —  a faanyagon keveset kellett cserélni, inkább csak a deszkázat szorult felújításra, illetve néhány gerenda volt, amely elévült és ki kellett cserélni. Teljesen új bádogtetőzet került a templomhajó fölé. Az idén folytatni szeretnék a munkálatokat, olvasható a Nagykárolyi Református Egyházmegye honlapján. Szeretnék leverni a templom külső vakolatát, majd újra levakolni és beszínezni az egész templomot. Ki akarják javítani azokat a hibákat is, amelyekre közben bukkannak.
„Most a belső munkálatokhoz fogtunk hozzá, mivel az időjárás jelenleg ennek kedvez. Feltörtük a templom egész belsejét. A padokat kiszedtük, kiürítettük a templomot. Egy teljesen új padlózatot öntetünk. A felújítás során egyúttal a padlófűtést is szeretnénk beszerelni. Azt követően egy uniós pályázat révén teljesen új padok fognak kerülni a templomba” – nyilatkozta Nagy Róbert lelkipásztor. A tiszteletes szerkesztőségünk kérdéseire válaszolva arról is beszélt, hogy a falakról kívül és belül is leverték a vakolatot, így azok szellőzését követően felkerül majd rájuk az új fedőréteg. „A templomtoronyba vadonatúj óraszerkezet is kerül, amely számlapjai és mutatóit az eredetiekhez hasonlóak lesznek, de már elektromos szerkezet fogja működtetni. A haragokat már korábban sikerült elektromos vezérléssel ellátnunk” – tette hozzá a lelkész.
A munkálatok anyagi hátterét pályázati forrásokból biztosítják. A bukaresti Vallásügyi Államtitkárságtól a tetőszerkezet felújítására 100 000 lejt kaptak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-től pedig 180 000 lejt nyertek. Egy, éppen folyamatban levő EU-s pályázatból a belső felújítások valósulnak meg, toronyóra-csere és hangosítási rendszer kiépítése 50 000 euró értékben. Emellett jelenleg is dolgoznak a gyülekezeti ház teraszának felújításán, amely alkalmas tér lesz istentiszteletek és egyéb rendezvények megtartására is.

Gazdag múltú egyházközség

Magyarcsaholy református egyházáról az első feljegyzések 1725-ből származnak. A templomhajó alapterületének méretei 6x20 méter, oldalhajójáé pedig 5x6 méter. 1766-ban a templom mellé faharanglábat építettek, amely 8 méter magas volt és amelyet 1813-ban bontottak le. Helyébe elkezdték a jelenlegi, 22 méter magas torony építését, amellyel 1827-re készültek el, és amelybe két harangot szereltek fel. Orgonáját 1912-ben készítették, de nem tudni kinek a műhelyében. Jelenleg nem működik, felső sípjai hiányoznak. Az úrasztala 1903-ban készült.
Magyarcsaholyról mint településről 1348-ban történt először említés, amikor Csaholyi János birtokaként jegyzik. A falu a Faluhely határrészben terült el, az 1890-es évek végén falrészeket és cserépdarabokat is találtak ennek igazolására. Ismeretlen okból kifolyólag a falu azonban elpusztult. 1713-ban kezdett újratelepülni a régi helyén. A feljegyzések szerint az ideköltözők már találnak egy templomot, amelyet később kibővítenek és tornyot építenek mellé.
Egy 1630-ból való feljegyzés tanulsága szerint, a hívek református prédikátort kértek Magyarcsaholy templomába, akit Tarnóczi István személyében meg is kaptak. Ekkor még csak a templom szószéktől a toronyig tartó része létezett, később azonban két alkalommal is sor került templombővítésre, amelyet a templomtető faszerkezete is igazol.

Aranygombos volt a torony

A leírások szerint 1766-ban 8 méter magas fatornyot építenek a templom mellé. Már ekkor két harangnak készül a fatorony, a meglévő, 1701-ben készült harangnak, és az 1767 márciusában készült harangnak. Hogy mi lett a két harang sorsa, arra csak következtetni lehet az irattári bejegyzésekből. Az egyiket valószínűleg újraöntették 1780-ban, ez a harang mind a mai napig megvan. A másikat pedig, amelynek súlya 158 kg volt és a kisebbik volt a kettő közül, 1917. március 12-én háborús célra elvitték, ennek jegyzőkönyve megtalálható az egyházi irattárban. Ezen harang pótlására 1923-ban került sor, amikor az egyházközség saját költségén készíttette el Bukarestben az új harangot, amely mindmáig a helyén van.
A faharanglábat 1813. április 27-én lebontják, hogy helyébe egy 22 méter magas tornyot építsenek. 1823-ban fejezik be a torony zsindelyezését és felhelyezik a vitorlás gombokat is a csúcsára, illetve a négy szegletére. 1830-ban levakolták a tornyot, párkányait pedig lecserepezték. Ugyancsak ebben az évben fejezik be a templomtető teljes zsindelyezését is, valamint a templom falainak vakolását. 1859-ben javításra kerül a templom és torony zsindelyezése. 1868-ban pedig eltávolítják a toronyról a zsindelyt, kijavítják a tetőszerkezetet, bedeszkázzák a tornyot és bádoggal fedik be azt, a csúcsán maradó gombot bearanyozzák. A templomtetőn 1871-ben cserélik le a zsindelyt és bádogozzák azt.
1850-ben kerül sor a toronyóra beszerelésére. Az órásmester kiléte és az óra készítésének helye ismeretlen. 1873-ban az óra nagyobb javításon esik át, több alkatrészét kicserélik, átfestik a számlapokat, mutatókat. Az óra egészen az 1940-es évekig működött, aztán többször meghibásodott, mivel alkatrészei elhasználódtak az évek során. Az ’50-es, ’60-as években történtek eredménytelen próbálkozások az újraindítására.

Az orgona is felújításra szorul

Az egyházközség orgonáját 1855. április 29-én kezdték el építeni. Az orgonaépítő mester neve és az orgona készítésének helye is ismeretlen. Az orgona templomba való beépítése 1856. decemberében kezdődött el, és bár karácsonyra felszentelték, működésével bizonyára gondok lehettek, mivel az építőmester még jó ideig dolgozott ezután is rajta. A feljegyzések szerint csak 1857 májusában készült el véglegesen a hangszer.
Az első világháborúig működött is, amikor ónsípjait az egyházközségnek hadi célra kellet felajánlania. 1918. július 25-én történt meg a sípok postázása a Magyar Szent Korona Országainak Fémközpontja R.T. felé. Ezen orgonasípok azóta sem kerültek pótlásra, sőt, mára már az orgona is teljes felújításra szorul.
Nagy Róbert lelkipásztor elmondása szerint a gyülekezet tagjai remélik, hogy idővel sikerül olyan pályázatot találniuk, amely megfelelő anyagi keretet tud biztosítani a hangszer teljes felújításához.
Egyébiránt a mostani felújítási munkálatok során új bútorzat is kerül az istenházába, mivel a régi, fából készült elemek nagyon rossz állapotban voltak már, nem érdemes restaurálni őket, és nem is rendelkeznek jelentős műemlékértékkel. Így például új papi szék is kerül majd a templomba, amely az évszázadok folyamatos átalakításai miatt elvesztette műemlékjellegét.

Levették a kazettákat

Maga a templom az évek során többször megújult és ki is bővült, sajnos azonban nem minden esetben történt szakszerű és átgondolt munkálat, sőt, egyes változtatások teljesen kivetkőztették eredeti jellegéből. Így a templom mai kinézete egyáltalán nem hasonlít az egykor patinás, kazettás mennyezetű, zsindelytetős, négy fióktornyos, bearanyozott gombú templomra. 1906 előtt egy felújítás során történtek a legdurvább változtatások a templom jellegében: eltávolították a mennyezetről a kazettákat, a mennyezetet lefestették, tetőt javítottak, a templomfalat megerősítették és feljavították kívül-belül és a padláson végzett munkálatokhoz felhasználták a levétel által feleslegesnek minősített festett kazettákat is.
Azt, hogy milyen gazdag és eredeti ábrázolásokat tartalmazó kazetták vesztek kárba, Tóth Géza, az Országos Iparművészeti Iskola növendéke rajzaiból és fényképfelvételeiből láthatjuk. Ő mentette meg az utókor számára ezeket a pótolhatatlan kincseket: a kazetták kinézetét eredeti méretükben és pompájukban papírra másolta. Ezek rekonstruálására ugyan lenne lehetőség, ám igen sok anyagi ráfordítást igényel a korhű másolatú kazetták felhelyezése. A lelkész reméli, idővel majd erre is lesz lehetőség, hiszen a korabeli rajzok megvannak.
Az egyházközség 1906-ban temploma felújítására készülve segélyért folyamodott a Műemlékek Országos Bizottságához, amely válaszában elutasította a munkálatok támogatását éppen a fenn leírt változtatások miatt. Az elutasítás indoklása: „…arról győződtünk meg, hogy a templomot későbbi átalakítások eredeti jellegéből teljesen kivetkőztették, úgyhogy régi műrészleteiből csakis egy félköríves ablak maradt fönn.”
Az elutasítás miatt a következő felújításra csak 1909-ben került sor, amikor a férfiak felőli boltívet is elbontják és helyébe vasgerendát építenek be, új padozat kerül a templomba, a mennyezet közepére rozetta kerül, a torony felőli karzat helyébe újat építenek, a padlásfeljáró a karzatra kerül, a tetőre pedig két kibúvó ablakot alakítanak ki.
1926-ban teljes felújításon esik át a templom. 1995-1996 között ismét teljes felújítás történik, ekkor a tető bádogozását is lecserélik az északi oldal kivételével. 2003-ban a templom tornyát újrabádogozzák, és egyúttal a villámhárítót is teljesen lecserélik. 2009-ben kisebb omlás miatt a tornyon kellett javítást végezni, valamint a tetőszerkezet gerendázata is meg lett erősítve, illetve a gerendázat bizonyos elavult része ki is lett cserélve.

Makk hozta jövedelem

Az egyház jövedelme a templom és iskola fenntartásának nélkülözhetetlen forrása volt. Bethlen Gábor fejedelem a magyarcsaholyi egyházat is segítette, a csaholyi bor- és búzatermés tizedének egy részét adományozta a lelkész fizetésének pótlására. Az egyháznak a Nagy- és Kis Bajos erdők és a Sárgahegyi szőlő jövedelmeztek. A Sárgahegyi szőlő később azonban valószínűleg kipusztult, ugyanis a falu elnéptelenedése utáni időkben már csak erdőként szerepel. Az erdő igazi jövedelme azonban nem a kitermelt és eladott famennyiségből adódott, hanem a makktermésből, amely annak idején kiemelkedő volt a csaholy környéki erdőkben. Jó makktermés idején akár 2000 disznót is meghizlaltak rajta, amely jókora jövedelemhez segítette hozzá az egyházat.
Ezenkívül az egyháznak szántóföld és kaszáló is volt a birtokában, amelyek szintén jövedelmeztek. Ezek egy részét a mindenkori lelkész és tanító használta. Az egyház saját magtárral is rendelkezett, ahol két szolga végezte a napi teendőket, ők az egyház gazdasági épületében laktak. Az egyház a megtermelt gabonatermést eladta, ugyanúgy a dézsmából bejövőt is. (Az egyháztagok dézsmát fizettek az általuk megművelt földterület arányában és a társadalmi osztályhoz való tartozásuk függvényében.)

Perben a Károlyi-gróffal

Az 1820-as években hosszan elhúzódó pereskedés folyt az egyház és a nagykárolyi gróf között az egyházi erdő miatt, ugyanis a Bajosi erdőről szóló adománylevél valahogy a gróf birtokába került és jogot tartott az egyházi erdőre. Csak hosszas pereskedéssel, többrendbeli tárgyalással, tanúkihallgatással sikerült az egyháznak bizonyítania az erdő feletti tulajdonjogát.
Az egyház fenntartása a saját birtokaiból befolyt jövedelemből és a hívek áldozatos adakozásából történt egészen a második világháború utáni időszakig, amikor államosították az egyházi birtokokat, épületeket. Ezután az egyház fenntartása teljesen a hívek vállára nehezedett, az egyház pedig csupán a befolyó egyházfenntartó járulékokból volt kénytelen gazdálkodni. Ez nagyon megterhelő volt a hívek számára is, mivel mindenki elveszítette vagyonát és csak a kollektívből kapott kevéske jövedelemből tudott megélni. A hívek a kommunizmus nehéz évei alatt sem hagyták magára az egyházat, fenntartották azt alkalmazottaival együtt, javították és karbantartották az egyház épületeit.

A kommunizmus bukása után az egyházközség visszakapta az egykor elkobzott iskola épületét is, azonban annak leromlott állapota miatt egyre kevésbé felelt meg a célnak az épület, még a rendszeres javítgatások ellenére sem sikerült megmenteni. Végül, hosszú évek tervezgetése után, 2012. november 12-én kezdte el a gyülekezet a jelenleg is használt gyülekezeti ház megépítését az egykori iskola helyén. A belső munkálatok teljes elkészülése után, 2017. október 8-án megtörténik az átadási ünnepség. A gyülekezeti ház külső munkálatainak befejezésére 2018-ban került sor.

A gyülekezetnek van egy szórványa is, Tasnádcsány, amely 44 tagot számlál. A helyben megtartott rendszeres istentiszteleteken kívül a nagyobb egyházi ünnepekre Magyarcsaholyba járnak az ott élő református hívek, hogy nagyobb közösségben együtt ünnepeljenek. A tasnádcsányi gyülekezet kiemelkedő szorgalommal munkálkodik imaháza rendben tartásán. 2007-ben teljesen felújították az imaház belsejét, új kerítést építettek köréje, 2012-ben pedig új haranglábat építettek meglévő harangjuknak.
A tíz évvel ezelőtti népszámlás hivatalos adatai szerint Oláhcsaholy községben 481 személy vallotta magát reformárus felekezetűnek, amely az összlakosság 31,0 %-a, a 33%-os magyar etnikum jelentős része.

Végh Balázs

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!

(Felhasznált források: magyarcsaholy.ro, nkre.ro)