Vannak az ember életében olyan ismétlődő pillanatok, amelyek időről időre fontos töltetet adnak a mindennapokhoz.

Olyan mérföldkövek, amelyeket már várunk, amelyekről tudjuk, hogy erőt adnak majd a továbblépéshez. A családi évfordulók vagy egy rég várt cél elérésének a megünneplése is ilyen. Van elképzelésed arról, hogy milyen érzéseket kelt majd benned, mert várod azt, dolgozol érte. Mégis amikor bekövetkezik, általában többet, sokkal többet ad, mint azt valaha remélted volna.

Sokunk életében március 15., a magyar szabadságharc kitörésének évfordulója is ilyen. Kisiskolás korom óta ünneplem együtt barátaimmal, családommal, munkatársaimmal, annak a közösségnek a tagjaival, amelyre büszke vagyok, hogy része lehetek. Mégis minden évben meglep, hogy mennyire meghatározó és erőteljes katarzis jellemzi ezeket az ünnepléseinket.

Minden március 15-i ünneplés a vártnál jobban megerősített a családom iránt érzett elkötelezettségemben. A vártnál nagyobb büszkeséggel töltött el, hogy van egy élő közösség, amely befogad és számít rám. A vártnál erősebb kötődést eredményezett köztem és a munkatársaim közt, akikkel nap mint nap ezért a közösségért akarunk tenni.

Idén is vártam, idén is számítottam erre a plusz töltetre. Szatmár megyében mintegy negyven olyan településen számítottak még erre az érzésre, ahol eseményeket szerveztek volna március 15. kapcsán, ha engedte volna a helyzet.

Most mégis erősnek érzem magam, március 15. tesz azzá. Most nem a rendezvényeken tapasztalt együvé tartozás ad egy többletet számomra, hanem az a tény, hogy ma elvették tőlünk ezeket a megemlékezéseket. Az eddigi években tapasztalt megelégedett pozitív gondolatokat felváltotta a féltés. Hogy bár idén egy világválság és a saját közösségünk védelmének kényszere állíttatta le az ünnepségeket, talán jövőre más erő lesz az, amely a mindenkori március 15. létjogosultságára tör.

Az a tény, hogy ma köztéri rendezvények nélkül, csak egy szál virág vagy egy koszorú elhelyezésével, kis csoportokban ünnepelhetünk, arra sarkall és kell hogy sarkalljon mindannyiunkat, hogy féltsük azt, ami a mienk. Nem tudjuk világválságokkal felvenni a harcot, de jobban, sokkal jobban figyelünk majd a belső és külső ellenségre.

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn” — mondta Széchenyi István egykor, és gondolatai ma talán még aktuálisabbak, mint ahogy azt ő több mint másfél évszázaddal ezelőtt megfogalmazta.

Méltóságteljes ünneplést mindannyiunknak!

Nagy Szabolcs, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének ügyvezető elnöke