Sokan azt tartják, hogy a nyár a feltöltődés ideje. A gyerekek vakációznak, a felnőttek — akik tehetik — szabadságra mennek, elutaznak valahova, vagy csak kirándulnak: vízparton, erdőkben, a megszokottól eltérő környezetben töltik az időt. A feltöltődés lehetősége nem mindenki számára biztosított hasonló módon. Diákkorban a kötelező iskolai feladat mindenki számára ugyanaz, bár a szülőknek és a diákoknak nem egyformák az elvárásaik. A kötelező iskolai foglalkozások mellett lehet sportolni, nyelvórákra járni, hangszeren játszani, egyházi és világi közösségi életet élni… Mindenki annyi pluszt vállal, amennyire képes vagy amennyit megengedhet magának. A „képes” és a „megengedhet” fogalmak különböztetik meg a diákokat attól, ki hol nyaral, sok esetben ki hol vállal diákmunkát. A felnőttek számára is fontos tényezők határozzák meg, ki hol nyaral, ki hol és hogyan töltődik fel. Ma már egyre több munkahelyen mosódnak el a határok, szűnnek meg a különbségek a munkaidő és a szabadidő között. Kevés olyan munkahely van, ahol nem a „látástól vakulásig” módszert alkalmazzák. A technika ma már lehetőséget ad arra, hogy nagyon sok munkát otthon is el lehessen végezni, igaz, sokan ezt még nem tekintik munkának, azt tartják, a munkát csak a munkahelyen lehet végezni, az otthon, a számítógép mellett végzett munka számukra pótcselekvést jelent. Szakértők szerint az egészség megőrzésének egyik feltétele a munka és a pihenés (feltöltődés) egyensúlyának a megteremtése. Ugyanebben a szakértői véleményben van kimutatva, hogy a munkával és a pihenéssel eltöltött idő arányát a legegyszerűbben a közalkalmazottaknál lehet meghatározni, ugyanis ők azok, akik munkaidő után nem kapcsolják be a laptopot, hogy elvégezzenek olyan teendőket, amiket munkaidőben nem lehetett, ők azok, akiknek államilag biztosított a nyaralás… Van egy közös a rutinmunkát végző közalkalmazottak és a magánszférában, az úgynevezett kötetlen munkaidőben, de valójában „látástól vakulásig” dolgozók nagy részében: a feltöltődés idején sem tudnak megszabadulni a laptoptól, a telefontól és az internettől. Számukra nincs olyan kikapcsolódási, pihenési, feltöltődési alkalom, aminél nem fontosabb az, hogy mi történik a Facebookon. Lehet az ilyen ember a legmagasabb hegycsúcson, a tenger közepén, az erdő mélyén vagy a nagyvárosi forgatagban. Nem éhes, nem szomjas, nincsenek testi vágyai, nem ragadják magukkal érzések, vágyak…, csak pörgeti a telefon képernyőjén a képeket, és megpróbálja elhitetni önmagával, hogy ez a feltöltődés.