A csomaközi református templomban végzett régészeti kutatások során megtalálták báró Mészáros János koporsóját, amit majd turisztikai látványosságként fognak kiállítani. Megyében számtalan érték vár még feltárásra. Szőcs Péter régész tájékoztatta lapunkat.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület európai uniós projekt keretében újítja fel a berei és a csomaközi református templomot. Ennek megvalósításához szükséges elvégezni a régészeti kutatásokat, amelyeket ez év májusában kezdtek el a Szatmár Megyei Múzeum régészei. A kutatások során bukkantak rá Csomaköz alapítójának, báró Mészáros Jánosnak a koporsójára. A kutatásokról és annak eredményeiről Szőcs Péter régészt, a kutatások irányítóját kérdeztük.

— A csomaközi református templomban ez év májusában kezdődött el a kutatás — tájékoztat Szőcs Péter. — Mivel itt turisztikai fejlesztéseket hajtanak végre, azokat meg kell előzze egy régészeti és egy restaurációs kutatás. A falképkutatás során falkép nyomokat fedeztünk fel, majd a régészeti kutatás során a templomon belül egy boltozott, téglából épített kupola bukkant elő, amelyben egy teljes épségben megmaradt koporsó volt, több másik pedig töredékeiben. Ezek valószínűleg a 18. század végi és a 19. század eleji temetkezésekből származnak. Az épségben maradt koporsón lévő bronz, illetve réz szegekből álló feliratból beazonosítható, hogy abban találhatók Csomaköz birtokosának, báró Mészáros Jánosnak a földi maradványa. Ő volt az, aki részben megörökölte, részben adománybirtokként kapta Csomaközt, és ő telepítette be az 1780-as években az ottani sváb közösséget. Ezen kívül későbbi temetkezések maradványait is megtaláltuk. A templom északi oldalán megvan annak bővítése, illetve a sekrestye. A gótikus templom valószínűleg a 14. század végén, a 15. század elején épült, korábbi adatokkal még nem rendelkezünk, nem tűnik úgy, hogy a templom Árpád–házi eredetű lenne.

Értékes lelet

A koporsót a régészek beviszik a múzeumba restaurálásra. Ezek nagyon kényes helyzetben vannak, mert eléggé bomlékony fa- és textilanyagokból vannak. Megőrzésükhöz biztosítani kell azokat a klimatikus viszonyokat, amelyek között évszázadokon át fennmaradtak. Későbbi egyeztetések tárgya lesz, hogy hol lesz kiállítva. A református egyház szeretné a templomban kiállítani, kérdés az, hogy lehet–e ott biztosítani a szükséges feltételeket? Szőcs szerint elvileg az lenne a jó és érdekes, ha a feltárás helyszínén helytörténeti szempontból lehetne bemutatni. Szőcs Péter hozzátette, hogy minden középkori településnek volt temploma és temetkezési helye, így természetes módon mindenhol van mit feltárni. Régészeti ásatásokat viszont csak akkor végeznek, ha valahol olyan munkálatok zajlanak, amelyeket kötelező módon meg kell előzzön régészeti kutatás. Szatmár megyében nagyon sok műemlék jellegű épület van, de ezek közül elég kevés van műemléknek nyilvánítva. Legtöbb esetben a helyi közösség belátásán múlik, hogy milyen mértékben vigyázza meg műemlékeit. Ha egy templomot műemléknek nyilvánítanak, az növeli annak az értékét. A műemlékek felújítása viszont sokkal többe kerül, amire nincs pénzük az egyházközösségeknek, ezért csak javítgatják, foltozgatják a templomaikat, így sok esetben azok elveszítik a műemlékjellegüket. Hosszú távon viszont az lenne a fontos, hogy az ősi templom, mint közösségi érték, eredeti formájában maradjon meg. Ezt viszont a nyolcvan lelkes berei, vagy a hat lelkes csomaközi református közösség nem engedheti meg magának.

Elek György