Szatmárnak három vára épült a történelem során, ezek közül már csak a föld alatti maradványokat lehetne megtalálni, ha elkezdődhetne egy régészeti ásatás, erre azonban aligha lesz már esély, ugyanis a vár maradványai felett magas épületek állnak.

A fiatalabb korosztály számára ma már jórészt ismeretlen az, hogy Szatmárnémetiben valaha vár állt, ami a régi koroknak megfelelően védelmezője volt a városnak és a város lakóinak. A vár maradványainak felkutatására voltak és vannak elképzelések, de ezek már-már megvalósíthatatlanok. A legtöbb helyen már ráépítkeztek azokra a területekre, ahol a vár állt, van még egy rész, ahol lehetne ásatásokat végezni, de úgy tűnik, itt is hamarosan elkezdődik az építkezés, ezzel a híres szatmári vár föld alatti részét mindenütt modern épületek „takarják be”. George Vulturescu, a Szatmár Megyei Örökségvédelmi és Művelődési Igazgatóság vezetője évek óta szorgalmazza, hogy állítsanak emléket Szatmár várának, de még azt sem tudta elérni, hogy műemlékvédelmi területté nyilvánítsák a városnak ezt a részét. Jelenleg erőgépek dolgoznak a területen, hogy a még szabadon maradt területeket is beépítsék.

A várról

Szőcs Péter régészt, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatóját arról kérdeztük, hogy milyen lépések történtek eddig a vár maradványainak megmentéséért?

— A hagyomány és a történettudományi irodalom három erődítményt köt Szatmár városához — tájékoztatott Szőcs. — Korban az első az Árpád-kori ispánsági központ, amelyet írott forrásokból ismerünk, de pontos helye bizonytalan. A második erődítmény az 1460 körül, Mátyás király által építtetett királyi castellum, amelyet Szirmay Antal említ meg Szatmár vármegyéről írott monográfiájában. Szatmár harmadik vára a királyi Magyarország 16. század közepétől kialakított török elleni végvárvonalának legkeletibb elemeként épült ki, öt füles bástyával, szabályos alaprajzi elrendezésben, olasz rendszerben. A vár régészeti kutathatósága a beépülés következtében roppant korlátozott, és célja egyelőre csak a rendelkezésre álló írott, illetve képi források hitelesítése lehet. Ez a forráshelyzet egyben a helyi kutatás lehetőségét is kijelöli. A várra vonatkozó írott források Bécs, Budapest, Kolozsvár és Nyíregyháza levéltáraiban, a képi ábrázolások Bécs, Drezda, Karlsruhe és Stockholm gyűjteményeiben találhatók. A helyi kötődés mégis arra kötelez, hogy legalább a számbavétel szintjén szemmel tartsuk, és időnként összegezzük a kutatás Szatmárra vonatkozó eredményeit. Az 1980-as években elbontották a még meglévő épületrészeket, és nagyarányú építkezésekbe kezdtek. Az ekkor — rövid időre — felszínre került régészeti leletek megfigyelése és rögzítése elmaradt, és így menthetetlenül elvesztek. Mindössze 1990–91 telén, az új hídfő közelében, egy épület alapozásakor került sor az előkerült maradványok rögzítésére. A vár egyik — valószínűleg délnyugati — bástyájának alapozása bukkant itt elő, de mentőásatásra itt sem került sor. Mindazonáltal fényképfelvételek és rajzi felmérés készült az előkerült falcsonkokról. Emődi János helyszíni megfigyelései alapján az alapozás négy-ötsornyi 50x90/100 cm–es homokkő kváderekből állt, amelyek felett mintegy 1 m magasságú téglafalazás maradt meg. A fizikai mivoltában eltűnt vár sok másféle nyomot hagyott maga után, ezek feltérképezése és az eredmények összerakása a jövő izgalmas feladatának ígérkezik — mutatott rá Szőcs Péter.

Elek György