Hosszú kocsisorok az utcákon, hosszú embersorok a bevásárlóközpontokban, sütés-főzés, készülődés, rohanás, idegeskedés, valóban úgy tűnik, hogy valami nagy, valami különleges dologra készül a világ. Persze csak úgy tűnik, mert valójában nem ez történik. A valami nagyhoz, a valami különlegeshez nem kell sorban állni. Aki a húsvéti csodára vár, az nem rohan, nem ideges, nem fáradt; az teljes nyugalommal lélekben készül, mert tudja és hiszi, hogy a prófétai ígéret beteljesedik: lesz feltámadás.

Manapság, amikor kiejti valaki a „megváltás” szót, arra úgy tekintenek, mintha egy klasszikus regény lapjai közül esett volna ki. Pedig a megváltás magával hozza minden ember legfőbb vágyának, a boldogságnak a beteljesülését. Már Arisztotelész megállapította, hogy az emberek minden másnál jobban vágynak a boldogságra. Míg a boldogságot önmagáért keressük, az összes többi célunk — legyen az egészség, szépség, pénz vagy hatalom — csak azért fontos, mert feltételezzük, hogy majd boldoggá tesz minket. A történelem során sok minden megváltozott, a boldogságról alkotott képünkkel kapcsolatban azonban nem sok változás történt az elmúlt századokban. Ma sem értjük jobban, mi is az a boldogság; ami pedig annak megtanulását illeti, hogy miképpen érhetjük el ezt az áldott állapotot, bizony egy tapodtat sem haladtunk előre. A megváltás nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk. A megváltásra fel kell készülni, hinni kell benne, meg kell tanulni megváltottként élni. Azok az emberek, akik megtanulták, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák — ennél közelebb egyikünk sem kerülhet a boldogságot hozó megváltáshoz. Lehet-e tudatosan készülni a megváltásra? Lehet-e úgy élni, hogy méltók legyünk a megváltás adta boldogságra? Elegendő-e csupán saját akaratunk, vagy függünk azoktól is, akik a közelünkben élnek? A megváltásnak úgy lehetünk részesei, ha hétköznapjaink minden pillanatát a megváltás reményében éljük le, ha odafigyelünk arra, amit cselekszünk, amiről beszélünk, amit teszünk magunkért és másokért. A megváltáshoz, az emberi boldogsághoz nem vezet kitaposott út, ezt az utat nekünk kell megtalálni.

Nagypéntek van. Bizonytalanság, félelem, reménytelenség. Úgy tűnik, minden elveszett. Ez az az állapot, amikor semmi más nem segít, csak a hit. A hit, hogy lesz feltámadás, lesz megváltás, lesz boldogság.

Elek György