Hosszú idő után végre újból tarthattak felnőtteknek szóló mesés relaxációs estet a Mézes Házban, hiszen a járványügyi tilalmak beállta előtt többször is volt lehetőség ilyen jellegű rendezvények szervezésére — tájékoztatott Bálint Katalin meseterapeuta. Relaxációs zenével kísért mesés ellazuláson vehettek részt mindazok, akik a rohanó világ zaját, terheit kicsit lerakva szerettek volna egy estére megpihenni, töltekezni, új erőforrásokat gyűjteni. Három szakember volt ezeknek a meseesteknek a megálmodója. Dr. Tallian Cristian pszichiáter, aki minden alkalommal a meseest témájára ráhangolódni segítő kis előadásával indította a programot, Bálint Kati meseterapeuta, aki az adott témára élőszavas mesemondással ringatta el a jelenlevők lelkét, és Cserey Csaba dobművész, aki keleti hangszereinek meloterápiás hatása által adott különleges hangulatot a rendezvénynek. Több érdekes témát jártak már körül ezen mesés estek alkalmával: volt, amikor a „cseresznyevirágzás”, vagyis az újrakezdés, a lehetőségek felismerése, máskor a boldogságkeresés lett témaként választva, de olyan alkalom is volt, amikor az egészség, a testi-lelki harmónia fontosságát beszélhették át a résztvevők. Bálint Katalin elmondta, hogy ezen alkalommal az „önmegvalósítás” volt a téma, melyről először a pszichiátriai megközelítés hangzott el, keretet biztosítva az ellazulásnak, majd a mese által nagyon sok bölcs felismerésben lehetett részük a jelenlevőknek. A mesék ugyanis nem gyerekeknek íródtak. Persze nincs azzal baj, ha a gyermekek is mernek onnan erőt meríteni, tanulni. De valójában a mese az élet nagy dolgaira adta és adja meg a mai napig is olyan felnőtteknek a válaszokat, akiknek volt és van kérdésük. Hiszen mindennek ez az alapja. Ha valaki jól szeretné élni az életét, akkor igenis mernie kell kérdéseket megfogalmazni, hogy a válaszok megtalálása által már csak cselekednie kelljen. Mindez pedig nem könnyű. Felnőttként szeretnénk sok mindent megvalósítani az életben, de a legfontosabbat, hogy önmagunk lehessünk, a saját „helyünkre” kerülhessünk, hogy úgy merjünk élni, hogy az jó legyen nemcsak nekünk, hanem a külvilágnak is, azzal néha foglalkozni sem merünk. Nos, mégiscsak vannak kivételek. Ez a meseest újból bebizonyította, hogy nem veszett ki az igény a felnőttekből a valódi értékek keresésére és felfedezésére. Szatmárnémetiben már szépen kiformálódott egy olyan kis csoport, amelynek tagjai merik megengedni a meséknek, hogy bölcs tanításaik megszólíthassák őket. És ami még ettől is jobb, hogy a csapat a szervezők elmondása alapján egyre csak bővül, a mesék pedig adják számukra a tanításokat, a felismeréseket és a megerősítéseket. De ettől többet nem árultak el nekünk a szervezők, hanem mesébe illő mondattal zárták előttünk a kíváncsiskodó kérdéseink sorát, azt mondták: „Aki nem hiszi, járjon utána!”

Elek György