Szerda késő délután zsúfolásig telt a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum díszterme, hiszen a tizenkettedikesek szalagtűző ünnepségére került sor, amelynek keretében nagykorúvá avatták a felekezeti iskola két végzős osztályát. Szülők, barátok, közeli ismerősök, az iskola vezetősége — Adámkó István igazgató, Csapó Ilyés Attila igazgatóhelyettes —, tanárai, Schönberger Jenő püspök és Pakot Géza SJ spirituális vettek részt az ünnepségen, melyen a mosoly, az érzelmek kulcsszerepet kaptak. A tizenegyedik osztályos diákok köszöntőjükben kihangsúlyozták, hogy most a tizenkettedik osztályosok ünneplése történik, bár ez még nem a búcsú pillanata, de ez a felnőtté nyilvánítás napja, a szalagtűző.

„Minden nép ismerte a gyerekek felnőtté avatásának rítusait, melyek jelzik, hogy valami megváltozott, új szakaszba lépett. Ezért szeretnénk ma titeket nagykorúként ünnepelni” — fogalmaztak a műsorvezető diákok, majd a tizenegyedikes évfolyam búcsúztató műsora következett. Idézetek, versrészletek által az eddigi 18 évet igyekeztek átfogni, minden korszaknak a saját örömeire, nehézségeire összpontosítva. A kiválasztott dalok szövegei szintén a felnőtté válásról, a szülőhelytől való elválástól, majd visszatérésről szóltak. A gyerekek román nyelvű üzenetet is megfogalmaztak, ugyanakkor egy táncospár néptáncprodukciója is színesítette az ünnepséget. A szalagtűző momentumára készülve elhangzott:

„A szalagra került iskolánk neve és logója, amely emlékeztet majd benneteket a közösségünk szellemiségére, másokért élő, a tudás jegyében egyesülő emberre. A kitűző szalagja valamikor egyetlen darabból állt, jelképezve azt a köteléket közöttetek, amely az évek során kialakult. A mai naptól ez a feldarabolt szalag jelképezi a sok közös élményt, a barátságot, szerelmet, megszerzett tudást, sikert és kudarcot. Mindazt, amire örömmel és hálával emlékeztek, és mindazt, amit magatokkal szeretnétek vinni.” A szalagok feltűzése felemelő pillanat volt, amelynek súlyát mind a „kicsik”, mind a „nagyok” érezték, egy-egy ölelés, kézfogás az érzelmek telítettségét közvetítette. Ezt követően a képösszeállítással búcsúztak a tizenegyedikesek a végzősöktől a Most vannak a régi szép idők zenei aláfestéssel. A fotók levetítése közben halk és hangos nevetések hallatszottak, de egy-egy legördülő könnycsepp is megjelent az arcokon a meghatottság és az öröm jelképeként. A szalagtűző ünnepség végén a tizenkettedikesek képviselői köszönték meg társaik műsorát, kihangsúlyozva, hogy hatalmas élmény volt újraélni a sulis éveket, közös emlékeket, a vicces pillanatokat a líceumi éveikből.

„A lehető legtöbbet hoztátok ki ebből a produkcióból a nehézségek ellenére. Az online oktatás ellenére is bebizonyítottátok, hogy összeforrt, talpraesett közösséget alkottok együtt, és méltón fogtok a nyomdokainkba lépni. Köszönjük a tizenegyedikes osztályfőnököknek is a műsort, a felkészítő munkát. (…) Kívánjuk nektek is, hogy csak hasonló jókban bővelkedjetek, a következő tanévben az iskola nagyjaivá előlépve mutassatok jó példát, sikeresen vegyétek az előttetek álló akadályokat, ám előtte élvezzétek ki, ami hátravan a 11. osztályból! Gyűjtsetek sok-sok élményt, kiránduljatok, és ne hagyjátok magatokat megijeszteni a tizenkettedik osztálytól!” — biztatták társaikat a végzősök.

Sógor Beáta