„Minden emberben egy gyermek is rejtőzik, aki játszani akar” — mondta Christian Morgenstern. Egyre gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, amikor a gyerek elég korán felnőtté válik, kimaradnak az életéből a játékok, sok időt tölt az iskolában, délutáni foglalkozásokon, és nem figyel oda az élet apró csodáira, amik folyamatosan körbeveszik, mert mindig mások elvárásainak akar megfelelni. Egyszer csak mégis kiderül, hogy a korán felnőtté vált gyerek felnőttként sem találja a helyét a világban, mert hiányoznak belőle a gyermekkor élményei, a játékosság, ami segít túllépni a mindennapok nehézségein. Végül elkezd mindent megmagyarázni, mert magyarázat mindenre van. Magyarázatokat keres ahelyett, hogy változtatna, sőt, ellenáll a változásoknak. Bölcs mondás: az ember olyan, amilyen a boldogságról alkotott elképzelése. Az ember nem lehet a cselekedeteinek sorozata, az embernek élnie kell, gyerekkori élmények nélkül, a gyermekkori játékosság ismerete és megtapasztalása nélkül viszont nem könnyű élni. Minden embernek kettős énje van: az egyik kifelé sugárzik, a másik — az igazi én — belül marad. Ezt nem mutatja meg mindenkinek. Mindkét énnek megvan a maga intelligenciája. Ennek az intelligenciának a megszerzéséhez, az emelkedett lélek szintjének eléréséhez is hozzásegítenek a játékok. Minél többen felejtenek el játszani, annál szétszórtabb lesz a világ, mert a játék az, ami összetartja az embereket. Valaki azt mondta — én azt mondom, igaza volt —, hogy az észszerű játékok során olyan szerelmek is szövődhetnek, amelyek ébren tartják az érzéseket akkor is, ha azok anyagi, világi, mindennapi nehézségek miatt lankadni kezdenek. Az észszerű játékoknak megvannak a szabályaik. Vannak szabályok, amelyek mindenkire érvényesek, de gyakran magunknak kell szabályokat hoznunk a saját játékaink győzelemre viteléhez. A saját szabály lehetővé teszi a sajátos helyzethez szükséges szikra fellobbanását. Azokban is pattanhat életet adó szikra, akik valami miatt lemondtak önmagukról, mert nem tanultak meg szeretni, és azt is megtagadják, hogy valaki szeresse őket. Fel kell fedezni a bennünk rejtőzködő gyereket, mert ő az élet forrása, ami nélkül az élet csak túlélés, nem pedig boldog megélés.

Elek György