Különös világban élünk. Egyik oldalról folyton azt halljuk, hogy a nagy lehetőségek jóléti társadalma ez, mindenki maga irányítja az életét, a másik oldalról azt, hogy senki nem kerülheti el a sorsát, a rászabott végzetet. Nagyon szélsőségesek ezek a meghatározások. A valóság a kettő között van, de nem tudjuk pontosan behatárolni, hol, mivel minden ember másként alakítja a sorsát, egyiké az egyik, a másiké a másik szélsőséghez kerül közelebb. A legjobb meghatározás talán az, hogy minden ember sorsa a döntéseinek az összessége. Minden ember változtatni akar a sorsán, de nem minden ember tudja meghozni a változáshoz szükséges döntéseket. Döntésekről beszélünk, nem döntésről, ugyanis néha nagy döntéseket kell hozni, de ahhoz, hogy folyamatosan jól alakuljanak a dolgaink, napi szinten kell hozni újabb és újabb döntéseket. Minden döntésnek és minden döntés halogatásának vagy elmulasztásának következményei vannak.

Mit látunk a mindennapokban? Egyre rosszabbul működik ez a különös világ. Nagyon sok mindent meg lehetne javítani jó döntésekkel, de a legtöbben ezt nem akarják. Talán ez a kategória az, amelynek tagjai abban a hitben élnek, hogy senki sem kerülheti el a sorsát. Ez tévhit, mert hogyan lehet hinni abban, amit meg sem próbáltunk? A sorsunkat nem az életkörülmények határozzák meg, hanem a jó döntések. Képesek vagyunk-e elfogadtatni önmagunkkal azt, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak valamire, hogy a nagy lehetőségek bennünk rejlenek, csak nem szabad elmulasztani a lehetőségeket? Az ember jólétét vagy jóllétét a választásai határozzák meg, az, hogy képes-e kiválasztani a legjobbat a felajánlott lehetőségek közül. A családban, a környezetben nagyon sok olyan beteg van, akiknek sokszor már későn, de megtalálják a betegségük okát. Ha a megbetegedett ember időben felismerte volna, hogy mi az, ami a betegséget okozta, és tett volna valamit annak megelőzéséért, elkerülhette volna a betegséget. Nem kerülte el, mert vagy nem tudta az okokat, vagy képtelen volt eldönteni, mi az, amit mindenképpen meg kell tennie. Sokszor ott a példa: az ismerős megbetegedett, mert… Ebből lehetne tanulni, de nem akarunk, mert hátha ez csak rá érvényes, meg amúgy is, a végzetet nem lehet elkerülni. Sorsunk, jövőnk alakításában nagyon fontos a viselkedésünk, a dolgokhoz való hozzáállásunk, szavaink, tetteink, a szabad és igazságos döntések, elhatározások. Néha tükör elé állunk, szembenézünk önmagunkkal, végignézünk a testünkön, látjuk a változásokat, a hiányosságokat, érezzük, hogy valami nincs rendben, sokan az okokat is tudják és a megoldásokat, hogy hogyan lehet megállítani a romlást, hogyan lehetne kijavítani a hibákat, de hiányzik a felismerés, az elhatározás és a döntés, hogy így nem mehet tovább.

Mit látunk a mindennapokban? Felfokozott vágyakkal bíró embereket, akik körében egyre gyakoribb a kudarc. Ezek mögött az emberek mögött sok a rossz döntés, s ezeknek a döntéseknek a nagy részét nem is ők hozták, hanem azok, akik meghatározták és befolyásolták az életüket. Még lehetne változtatni, még meg lehetne találni a jó irányt, de ahhoz gyors döntésre, gyors elhatározásra, tudatos korlátozásra vagy lendületre lenne szükség. Vagyis élni kellene a választási szabadság lehetőségével.