A Szatmárnémeti–Nagybánya közötti vasúti sínek ramaty állapota és a sínpárok menti, túlburjánzott növényzet miatt március 12-től felfüggesztik a temesvári luxusvonatjáratot.

Míg a világ és Európa nem feltétlenül gazdaságilag fejlettebb, de mindenképp „okosabb” részein már hosszú ideje egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a vasúti közlekedésre, annak fejlesztésére és népszerűsítésére, nálunk a rendszer és a hálózat elmaradottsága miatt végül azok a magán-vasúttársaságok is kénytelenek „feladni a harcot”, amelyek gyors, kényelmes, megfizethető, biztonságos és nem mellesleg kevésbé környezetszennyező utazási módot szerettek volna biztosítani az embereknek. Jól példázza ezt az aradi székhelyű Astra Trans Carpatic társaság esete, amely tavaly szeptemberben indította be a Temesvár–Arad–Szatmárnémeti–Nagybánya és retúr járatot, az állami vasúttársaságéval (CFR) szinte azonos jegyárakkal — de ahhoz képest luxuskörülményekkel (az alapkövetelménynek minősülő makulátlan, kopottságmentes tisztaság és kényelmes ülések mellett a kocsikban audio-video rendszer, internet, légkondi és fűtésrendszer, GPS, elektromos feltöltők találhatók, az utasokat pedig folyamatosan értesítik arról, épp hol robognak, mikor érnek a következő megállóba stb). Ám mindhiába a luxuskörülményeket biztosító utastér, ha maga a kocsi az állami vasúttársaság ősöreg sínpárjain kell(ene) guruljon, különösen a Szatmárnémeti–Nagybánya közötti szakaszon, amelynek gyatránál is gyatrább állapota messze nem új keletű, felújítása (vagy legalábbis rendbetétele) már hosszú évek óta tervben van, de az anyagi források hiánya (és talán némi érdektelenség) miatt azonban soha nem kerül rá sor. Az Astra Trans Carpatic társaság vezetősége ezért úgy döntött, hogy a modern szerelvény állapotának megóvása érdekében március 12-től felfüggeszti a Temesvár–Nagybánya járatot — erről szóló közleményében azonban nem csak a vasúti infrastruktúra hiányát említi az ominózus szakaszon, hanem a sínek menti növényzet túlburjánzását is, amelynek karbantartása szintén a CFR feladata (lenne), s jelentősen kevesebbe kerül, mint egy új sínpár lefektetése vagy a sínek közötti fa/betonlapok cseréje.

Szabó Kinga Mária