A „könyvek háza” első eseményeként adott otthont tegnap kora délután a XXII. Szatmári Kiadó Évnek és díjkiosztó ünnepségnek, a megye legfontosabb és legrangosabb könyvkiadási eseményének — amely most nem egy, hanem két év (2019 és 2020) termését, 266 kiadványt vonultatott fel, hiszen tavaly a járványhelyzet miatt elmaradt a rendezvény. S valószínűleg részben a járványhelyzet számlájára írható, hogy most a megszokottnál jóval kevesebben gyűltek egybe a leendő megyei könyvtár aulájában, hiányzott a rendezvényhez kapcsolódó, előző években megszokott pezsgés, beszélgetések, a díjazottak közül sem voltak sokan jelen — többen pedig már végérvényesen hiányoznak, az elmúlt időszak foghíjassá tette a könyvkiadók és kultúremberek sorát.
A rendezvényt Paula Horotan, a Szatmár Megyei Könyvtár igazgatónője nyitotta meg, aki elmondta, hogy a könyvtár égisze alatt történő legfontosabb eseményként szervezi és éli meg a Szatmári Kiadói Év rendezvényét. „Őszinte tiszteletemet fejezem ki mindazoknak, akik munkájuk révén élettel töltik meg a könyv ezen ünnepét: az íróknak és publicistáknak, a kiadóknak és nyomdászoknak, a partnerintézményeknek, a művelődési élet képviselőinek, a könyvtárosoknak és nem utolsósorban azoknak a döntéshozóknak, akik a kulturális eseményeket támogatják. A Szatmári Kiadói Év keretében bemutatott írásművek és kiadványok országos ismeretségre tesznek szert az esemény rangjának köszönhetően, illetve a Bibliográfiai Katalógus révén — s külön öröm számomra, hogy a járványhelyzet gördítette nehézségek ellenére folytatni tudjuk a huszonkét éve kezdődött hagyományt” — mondta, megköszönve mindenkinek, aki ebben az időszakban írásával gazdagította a szatmári szellemi életet.
Annak ellenére, hogy az elmúlt két évben több magyar nyelvű könyv és kiadvány is napvilágot látott Szatmárban, íróikat, fordítóikat sem a társszervező megyei tanács, sem a könyvtár részéről nem hogy méltatta volna, de nem is üdvözölte, köszöntötte senki anyanyelvükön, mint ahogy a multikulturális Szatmár harmadik nyelvén, németül sem (utóbbit talán abból a meggondolásból, hogy a két év alatt úgysem jelent meg semmiféle kiadvány német nyelven).
A Kiadói Év felemásságát tovább erősítette Felician Pop, akit bár a 2019-es és a 2020-as év kategóriájában is díjaztak, mindkét oklevelet visszautasította — meglátása szerint az íróembert ebben a komoly szellemi és kulturális hagyományokkal és gazdagsággal rendelkező városban másként, és nem egy ilyen viszonylag „összecsapott” rendezvényen kellene megünnepelni, s javasolta: engedjék meg, hogy jövőre olyanok szervezzék meg a rendezvényt, akik valóban szeretik a könyvet, s valóban értékelni tudják az írással és a kiadással járó, szellemi és anyagi erőfeszítést.

Nem ösztökélt írásra a kényszerszünet

A 2020-as év a koronavírus éve volt, és bár hosszú heteken, hónapokon keresztül otthon kellett ülni, ez a kényszerpihenő minden volt, csak alkotásra serkentő nem — hangzott el tegnap a XXII. Szatmári Kiadói Év díjkiosztó ünnepségén. Az elhangzottakat a számok is alátámasztották, hiszen míg 2019-ben 150, addig tavaly jóval kevesebb, mindössze 116 könyv, időszakos kiadvány és audiovizuális dokumentum látott napvilágot, s a tavalyi év palettájáról számtalan tematika (többek között tudományos művek, a megyei múzeum kiadványai) hiányzott — ám hogy ez mennyire írható az ihlet hiányának vagy a szűkösebb anyagi körülmények számlájára, azt nem tudni, az viszont évezredek óta vitathatatlan tény: a könyvkiadás nem olcsó mulatság.
A két év kiadói termése közötti különbség a díjazottak számában is érzékelhető volt: 2019-re az elbíráló zsűri 21 kategóriában 33 alkotót-kiadványt díjazott — köztük Elek György újságíró-publicistát, a politikai, társadalmi, közéleti, kulturális havilap, a Szamos főszerkesztőjét; Blaskó Istvánt a Vonház István által írt A Szatmár vármegyei német telepítés című mű létrehozásában nyújtott hozzájárulásért; Kiss Imolát, Tóth Géza Ivort és Reha Józsefet a Szatmár megye a műemlékek tükrében című összeállításhoz nyújtott munkájukért; Fejér Kálmánt a Boldog nyarak Szatmárban munkájáért; Csirák Csabát a Szatmárban született színházi személyek összeállításért; Veres Istvánt, aki Adolf Meschendörfer regényét fordította magyar nyelvre Leonóra: Egy Erdélybe vetődött idegen regénye címmel; Kiss Kálmánt Megírni az igazságot Egri történelméről és neves személyiségeiről című monográfiájáért; az év kiadójává pedig a Citadela kiadót választották — egyfajta posztumusz elismerésként a nemrég elhunyt kiadóvezető és tulajdonos Aurel Pop évtizedes, fáradhatatlan munkájáért.
Jóval karcsúbbra sikeredett a 2020-as év, amelynek terméséből a zsűri 14 kategóriában mindössze 15 alkotót-kiadványt díjazott, közöttük Bálint Kati és Tallian Cristian nagy sikerű Csigaházba bújó gyerekvilágát; az Elek György újságíró-publicista által szerkesztett Szatmári Zöld Kalendáriumot és a G. M. Zamfirescu Kulturális Központot a Samfest: fesztiválok és események 2005–2020-ért.

Szabó Kinga Mária