Nem értik az állattartók, miként lehetséges, hogy számtalan esetben azok kapnak állattartási támogatást, akik nem tartanak állatott, és azok, akik tartanak, kiesnek a támogatás alól.

A tehenészetek esetén az uniós előírások hétévenkénti referenciadátumának előírását igazságtalannak és hiányosnak vélik az állattartó gazdák. A 2013-as évben bejelentett szarvasmarhának bármennyi borja is születhet, a 2020-as referenciaévig azok után nem igényelhetnek támogatást. A gazdák nem értik, miért nem kaphatnak APIA-s támogatást azon egyedek után is, melyek a bejelentést követően születtek, illetve az eladott állatokra miért a régi gazda kapja a megszabott támogatást?

Kétféle támogatás van, az egyedenkénti, százeurós átmeneti országos és a termeléshez kötött támogatás. Az egyedenkénti támogatás referenciadátuma 2013. január 31., akinek akkor a nevén volt az állat, az kapja a támogatást 2020-ig, amikor újabb referenciadátumot neveznek meg. A támogatás feltétele legkevesebb három, tizenhat hónaposnál idősebb szarvasmarha, illetve hat hónaposnál idősebb borjú megléte. Ha közben szaporodik az állomány, az új egyedek már nem részesülnek támogatásban, és tulajdonoscserénél sem, annak ellenére, hogy az állatorvosnál és az országos nyilvántartásba is be kell jegyeztetni a tulajdonoscserét. A 2015–2020. közötti termeléshez kötött támogatást az állomány függvényében évente állapítják meg, a feltétel az, hogy az állomány törzskönyvezett legyen — legkevesebb 10 és legtöbb 250 egyed után igényelhető. A teljesen újonnan létesült gazdaságok, olyan állatállománnyal, amelyre nem kaptak támogatást, bármikor igényelhetik az egyedek után járó támogatást a referenciaéven kívül is. Amennyiben egy lakcímen három család gazdálkodik és külön szeretnének támogatáshoz jutni, az nem lehetséges, az állat-egészségügyi igazgatóság ugyanis nem adhat erre igazolást, mert az uniós előírások szerint egy udvaron csak egyetlen állatgazdaság szerepelhet. A szarvasmarhák támogatását a fülszámuk alapján tartják nyilván.

Elek György