Gondolom senki sem irigykedik azokra a nagykárolyiakra, akik abban a különös újévi meglepetésben részesültek, hogy két napon át nem volt áram a lakásukban. Nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen kellemetlenségekkel jár: sok lakásban lecsökken a hőmérséklet, leolvad a hűtő, meghibásodnak a háztartási gépek, de hosszan tudnák még sorolni azok a fogyasztók, akik teljes mértékben ki vannak szolgáltatva az áramszolgáltatónak. Ha a fogyasztó nem fizeti ki időben a villanyszámlát, a szolgáltató azonnal megszünteti az áramszolgáltatást, amit majd jelentős összeg kifizetése után kötnek vissza. Az önkormányzatoknak zárolják a bankszámlájukat, de más esetekben is hátrányos helyzetbe kerülnek azok, akik akár egy napot is késnek a villanyszámla kifizetésével. Mi történik viszont akkor, ha a rendszeresen fizető fogyasztótól bejelentés nélkül megvonják az áramszolgáltatást? Próbálják vele megértetni, hogy sajnos a nagyon régi és korszerűtlen hálózat nem bírja a terhelést, az áramkimaradás nem a szolgáltató hibájából történik, tehát nem köteles fizetni semmilyen kárpótlást. Az, hogy az Electrica Rt. évtizedeken keresztül nem végez hálózatkorszerűsítést, de a részvénytársaság tagjai magas fizetéseket és jutalékokat vesznek fel, az számukra természetesnek tűnik. De el tudja-e valaki képzelni mi lesz akkor, ha a hálózat teljesen tönkre fog menni és nem lehet majd tovább toldozni–foltozni, ki fogja majd felvállalni az ország teljes hálózatának az újraépítését, és ha lesz is rá pénz, mennyi ideig fog az tartani, mennyi ideig nem lesz majd áram. Persze, nem az Electrica az egyetlen monopolhelyzetben lévő szolgáltató. Az E.ON és az Apaserv is olyan számlát küld ki, amilyent akar, száz fogyasztó közül talán egy-kettő tudja bizonyítani, hogy kevesebbet fogyasztott, a szemétdíjat is úgy szabja meg a Florisal, ahogy akarja, akik beleszólhatnának, azoknak nem érdekük. Nincs monopolhelyzet a kábel- és műholdsugárzású televíziócsatornák és internetszolgáltatóknál, de a fogyasztóknak ott is nagyon korlátozottak a jogaik. Sokan kérdezik: mi szükség van a Fogyasztóvédelmi Hivatalra, ha huszonöt éve egyetlen olyan közleményt sem adtak ki, amelyben az áll, hogy név szerint XY személyt vagy céget megbírságoltak vagy beszüntették annak tevékenységét. Joggal vonhatjuk le a következtetést, hogy Romániában kezd kimenni a köztudatból az a szó, hogy felelősségvállalás. Ez sajnos a törvényhozókra is vonatkozik, hiszen vannak még hatályban olyan törvények, amelyeket az 1980-as években hoztak, és vannak olyan törvények, amelyeket már kormányrendeletekkel, kormányhatározatokkal többször is módosították, más hasonló törvényeket is alkottak, a jogászok pedig azt alkalmazzák amelyiket akarják. Egyre több példa van arra, egyes honatyák később jönnek rá, hogy az ellenkezőjét szavazták meg annak, amit akartak. Ennek sincs semmilyen következménye. Az orvosi műhibáknak sincs semmilyen következménye. Annak, hogy az első osztályos tanulónak nincs ÁBC–s könyve, nincs semmilyen következménye. Akkor megkérdezem: milyen irányba tartunk? Talán az lenne a legjobb, ha sehova. Ennél azonban rosszabb a helyzet.