Azt olvastam, hogy a hitetlen emberek nem tudnak személyes felelősségtudatot kialakítani és indítékokat adni tetteiknek, mert nem kell számot adniuk cselekedeteikről emberfeletti hatalomnak. A hitetlen ember legfeljebb az alapvető becsületesség vagy a másik ember tisztelete miatt alakíthat ki magában felelősségtudatot. Igaz, ez sem kevés, ugyanis a hívő ember feladata is az, hogy felelősséggel tartozzon embertársai iránt.

Azt is olvastam, hogy egyre több olyan ember él a világon, akiből hiányzik a felelősségtudat, egyre kevesebb ember gondol tettei, szavai következményeire. Mindez a legjobban a politikusok és a közéleti személyiségek esetében tapasztalható, akiket a hosszú távon jelentkező következmények nem érdekelnek. Élik a maguk életét, élvezik az életet, de hogy ennek milyen következményei lesznek embertársaikra, arra nem gondolnak.

Azt is olvastam, hogy egyre több az olyan ember, aki cselekedetei rövid távú következményeire sem gondol. Pedig — az élet törvényei szerint — mindennek megvannak vagy meglesznek a maguk következményei. A következményeket számtalan módon lehet mérni, de minden tettnek a következménye változásokat hoz akár több ember életében is.

Azt még nem olvastam sehol, hogy azok, akik nem hisznek semmilyen földöntúli erőben, hatalomban, mitől félnek. A félelem lényeges meghatározója a lelki életünknek, félelem nélkül valóban nincs felelősségtudat; ha nincs mit legyőzni, nincs sikerélmény, s ha nincs sikerélmény, nincs miből erőt meríteni a további lépések megtételéhez.

Azt még nem olvastam, hogy politikusok, közéleti személyiségek vállalták volna a felelősséggel járó terheket, igyekeztek megfelelni az elvárásoknak, hibák sorozata után beismerni azokat, hogy úgy megelőzve az újabb problémákat segítsék a társadalmat.

Mert meg kell tanuld: mi az, amit a világ kell adjon neked, és mi az, amit te kell adj a világnak; mi az, amit benned látnak az emberek, és mi az, amit te látsz másokban; mennyire ismered el embertársaid, és mennyire ismered te a környezeted; mennyit tesz érted a környezeted, és mennyit teszel te másokért.

A felelősségérzés nem abban nyilvánul meg, hogy mit hagysz ma magad után, hanem abban, hogy mit viszel át magaddal holnapra, holnaputánra. Néha elég otthagyni egy szót, egy érintést, egy tekintetet, de az is lehet, hogy elég átvinni azt a hitet, hogy holnap, ha megszólalsz, ha valakit megérintesz, ha valakinek a szemébe nézel, az már érezni fogja, hogy érdemes hinni: akár egy földöntúli hatalomban, akár abban, hogy a te lelkedben, a te tudatodban is létezik, létezhet a folyton megújuló éltető erő.

Elek György