Miután nem sikerült a több mint hetven gyereket lemészárolt Anders Breiviket zavart elmeállapotára hivatkozva megkímélni a törvényszéki eljárás „viszontagságaitól”, még mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a lehető legenyhébb büntetéssel ússza meg tettének következményeit. Legalábbis erre utalnak az első tárgyaláson történtek és az ügy média–visszhangja.

Hogy miért érdekesek nálunk itt és most egy „magános gyilkos” több hónapja, a messze Norvégiában viselt dolgai? Nemcsak azért, mert — bár internetes honlapján jóval korábban beszámolt terveiről, számtalan európai újfasiszta szervezettel tanácskozta meg és készítette elő azokat — segítőinek kilétét mindmáig jótékony homály fedi. Azt is, miért nem akadályozták meg napjaink talán legszörnyűbb bűntényét mindazok, akiknek ezt módjukban állt — sőt, kötelességük lett volna! — megtenni. Nem is a tévékamerák előtt rögtönzött show–műsoráról van szó, ahol a náci karlendítéssel üdvözölt közönség előtt játszotta el a „népe megmentéséért” szenvedni is kész hazafit.

Ám az „ellen–dzsihád mozgalom” „hős aktivistája” a szigeten kelet–európai vendégmunkások iskolás gyermekeit gyilkolta halomra. Köztük egy — román–szász–magyar „keverék”, tehát egy sok millió ember törvényen kívül rekesztését, kirablását, megalázását és legyilkolását megalapozó ideológia szerint „nem árja” — brassói kislányt is. Aki, ha életben marad, képes lett volna ugyanazt a halálos bűnt elkövetni, amit egy oslói férfival házasságra lépett anyja: „beszennyezi a tiszta norvég vért”!

És ezek után lehet mellébeszélni, iszlamofóbiát, radikális nacionalizmust, kulturális és identitásbeli ellentéteket emlegetni. Sőt, emberséghez és józan észhez menekülő szavakkal emlékezni a holokauszt Hitler és Sztálin által legyilkoltatott több mint húszmillió — ebből másfél millió magyar! — áldozatáról.

A történelem megismétli önmagát?

Már ha ennek a régi járványnak fellobbanását megakadályozni senki nem igyekszik igazán.

Báthory Éva