Július 1. és 6. között egy különösen szép hetet tölthettek a Szatmári Magyar Baptista Gyülekezethez tartozó ifjak a Vásárosnamény melletti Károly-tanyán.

A július első hetében lezajlott táborozás vezetői a Kovács házaspár: Barna és Judith voltak, akik a CEF nemzetközi gyermekmissziós szervezet munkatársai. Az ifjúsággal végzett többéves munkájuk tapasztalata és a gyülekezet gyermekcsoportjai többi tanítójának szorgalma és hozzáértése, a fiatalabb generációhoz való türelme végül is meghozta gyümölcsét: tartalmas és szép vakációs napokat tölthettek el a tábor résztvevői. Ide felekezeti hovatartozástól függetlenül bárki jelentkezhetett, s akik megtették, a közös nevezőjük Isten dicsérete, magasztalása volt. Az 53 fiatal szatmári résztvevő élményekkel s ismeretekkel gazdagon térhetett haza.

A délelőtti program gerincét éneklés és bibliai tanítás képezte, amely két csoportban zajlott párhuzamosan, korosztály szerint. A foglalkozások témájául Jézus „Én vagyok” mondásait választották a szervezők. Az olyan bibliai igeversek kerültek előtérbe, melyek azt emelték ki, hogy Jézus Krisztus a világ világossága, az élet kenyere, a jó pásztor, a feltámadás és az élet. A csoportbeszélgetések alkalmával szó volt arról, hogy milyen fontos a keresztények számára, hogy Isten Fia legyen az életünk Ura. Az esti alkalmak során egy olyan emberről hallottak, aki nem tartotta meg magának az örömhírt, hanem égett a szíve az elveszettekért, és Kínába vitte az evangéliumot: Hudson Taylor misszionárius, a Belső Kínai Misszió (CIM) alapítójának élettörténete hangzott el.

Napközben sokféle bajnokság, ügyességi vetélkedő, kézimunka várta a gyermekeket, akik kitűnő helyzetfelismeréssel oldották meg a feladatokat. Nagyon népszerű volt az erdei körút a tulajdonos terepjáróján, a quadozás és az egyik délután programjaként szereplő strandolás Vásárosnaményban. Ami viszont ezt a tábort különlegesebbé tette, a legó városépítés volt. A CEF (Gyermek-Evangélizációs Közösség) közép-európai felelősével, Edelmann Sebestyénnel együtt egy német munkatárs is a vendége volt három napig a tábornak, aki egy utánfutónyi legóval érkezett. Ebből meglehetősen valósághű várost építettek a szorgos gyermekkezek. A legótulajdonos — aki ezzel a kezdeményezésével is az evangéliumot akarja terjeszteni évente több táborban — a bibliai gutaütött története alapján magyarázta el azt, hogy Jézus szeret és többet akar adni, mint testi egészséget és boldogulást: Ő bocsáthatja meg egyedül a bűnt. A sok ragyogó arc, csillogó szem, a lelkes éneklés és az őszinte imák, valamint beszélgetések arra engedtek következtetni, hogy nem volt hiába ez a tábor. A résztvevők hálásak Istennek a tábori hétért, és hiszik, hogy a hallott igék és történetek nem tűnnek el nyomtalanul, hanem az Úr tovább munkálkodik mindenki életében.

Vékás Benjámin