„Nem tudom, ki hogy volt vele, de én már túratervkiíráskor bevéstem a naptáramba az idei, július 9–10-re beharangozott Szamos-kajaktúrát, hiszen tavaly is rengeteg élménnyel távoztam; szerencsére nem volt ez másképp idén sem” — írja Gyökös Brigitta.
„Kalandunk Szinérváralján indult, az ott lévő kompos bácsit kicsit meg is sajnáltuk, látva a pirosban pompázó új hidat, ami mellett vízre szálltunk. Szépen felvettük a csapatritmust, és csorogtunk lefelé. Itt-ott megálltunk eszegetni, pancsolni vagy épp liánozni. Jókat beszélgettünk és nevettünk, míg csodáltuk a madarak seregeit. 

Késő délután kikötöttünk a homokos parton, ahová a megszokott módon hozták utánunk a szükséges kellékeket és jóságokat, így aztán sátortábort vertünk. Béci remek ötletére előbukkant 6–7 horgászbot, amikkel aztán elkezdődött az apró halak kifogása, amelyekből vacsorára roppant finom chips készült. A mókás programon én is részt vettem, és büszkén elmondhatom, hogy kifogtam életem első halát. A sütögetést egy különleges tábortűz követte, amely a Lóri által talált és kajakja után vontatott, érdekes alakú farönk égéséből állt, amit lassú égése tett igazán meghitté.

Másnap jól bereggeliztünk, és a kicsit szemerkélő esőben össze is pakoltunk, majd elkészítettük az elmaradhatatlan csoportképet, és útnak indultunk hazafelé. Nagyon szép, evezésre tökéletes időt fogtunk ki — na jó, lehet, hogy az utolsó másfél órás vihar keltette vadvízi evezés nem volt ideális, de annál kalandosabb. Nem is gondoltam volna, hogy a Szamoson ekkora hullamákban fogok evezni, micsoda élmény!

Kakszentmártonban kikötöttünk, aztán pedig felpakoltunk, miközben vívtuk a harcunkat a széllel s a logisztikával. Természetesen mint mindig, felülkerekedtünk, és nagyon ügyesen megoldottunk mindent. Nagy öröm volt egy-két zugban megtalált sör is — csudajó volt! 

Szatmáriként el sem képzeltem, hogy a Szamos élővilága mennyire változatos és gyönyörködtető. Oly jólesik lelkemnek feltöltődni benne évente legalább egyszer.
A szombati napon 25 km-t, vasárnap pedig 30 km-t eveztünk. Külön köszönet Vajda Bécinek a roppantul jó túraszervezésért, és mindenkinek, aki sokat tevékenykedett, és segített neki abban, hogy ilyen szuper túrán vehessek részt.” SZFÚ