Helyi érték

Feleg Gábor: egy megszállott modellező

2013.06.15 - 12:18

Feleg Gábor modellezővel és makettkészítővel nemrég megnyílt szatmárnémeti kiállítása után hobbijáról és a vele kapcsolatos élményeiről, témaválasztásairól, a modellezés fortélyairól, valamint a versenyeken való részvételéről és díjairól beszélgettünk.

 

Feleg Gábornak hobbija a modellezés, de ezt a hobbiját annyira magas szinten gyakorolja, hogy rangos díjakat nyert már vele országos és nemzetközi versenyeken. Nagyon sokan megkérdezik tőle, hogy miért írja vezetéknevét egy l–lel, a kérdésre mosolyogva válaszol: „Véletlen elírás volt egyszer, próbálta a család kijavítani, de nem lehetett, végül belenyugodtak. Szárazberki származásúak vagyunk, ahol sok a Felleg, így a mi családunk meg van különböztetve a többitől”.

Feleg Gábor az I–VIII. osztályt a D-na Stanca iskolában járta, a szakiskolát pedig az Unio iskolában végezte, sok éven át volt szerszámlakatos az Unióban. „Szerszámélező voltam — emlékszik vissza —, de a barkácsolás gyerekkori mániám. Tudja, hogy van. Abban az időben, amikor az ember fiatal volt, arra törekedett, hogy vegyen magának egy biciklit. Volt egy Pionír biciklim, amihez abban az időben nagyon nehezen lehetett hozzájutni. Utána elterveztem, hogy veszek magamnak motorbiciklit. Az Uniónak volt egy gokart-csapata, aminek Kiss doktor volt a vezetője. Ez a csapat országos bajnokságot nyert, ahhoz, hogy bekerüljek a csapatba, versenyautóra volt szükség.”

 

Modellezés

 

A modellező lakása egy barkácsműhely, melyben minden megtalálható, így van ez Felegéknél is, nem hiába hangoztatja folyton Gábor, hogy a modellezőnek türelmes és megértő feleség kell, aki elviseli a barkácsolással járó felfordulást.

„A modellezésre fiatalabb koromban nem maradt elegendő időm — meséli Feleg —, az utóbbi húsz évben tudtam vele foglalkozni. Nekem azért tetszenek a hajók, mert a hetvenes árvízkor sokat csónakáztam, amikor kiöntött a Szamos. Voltak az udvaron használt gerendák, azokból a szomszéd fiúval készítettünk hajót, és azzal közlekedtünk a vízen. Én azt hiszem, ekkor erősödött meg bennem a hajómánia. Már kisgyerekkoromban is készítettem hajókat, abban az időben a városban nem volt kanalizálás, összegyűlt a víz, és azon úsztattam a hajóimat. Ezek az emlékeim inspiráltak később, amikor a hajómodelleket készítettem.”

A kívülálló nehezen tud eligazodni egy modellező munkaasztalán. Sok-sok szerszám található rajta, melyeknek csak egy részéről lehet tudni, hogy mire való, vannak azonban olyan saját készítésű szerszámok is, amelyek speciális munkafolyamatok elvégzésére használatosak. Olyan szerszámokat is készített már, amelyeket csak egyetlenegyszer használt, de ezeket is megőrizte, mert „ki tudja, mit hoz a holnap”. Most is egy hajómodell készítésén dolgozik, közben magyaráz.

„A hajó meg kell hogy tetsszen, valami kényszernek kell bennem feltörnie, hogy úgy érezzem, hogy én ezt el akarom készíteni kicsinyített formában. Utána meg kell szerezzem a rajzait. Szatmárnémetiben kevés ember rendelkezik hajórajzokkal. Összegyűjtöttem a hozzáférhető szakfolyóiratokat, azokat tanulmányoztam, és megnéztem, hogy meg tudom csinálni, vagy sem. Végig kell gondolni, hogy milyen fajta munkát igényel a makett elkészítése, milyen anyagi áldozatra van szükség. Én azzal vagyok szerencsés, hogy nagyon sok faanyagom van. Nagyon sok barátom tudja, hogy mivel foglalkozom, ezért ha olyan fa- vagy egyéb anyag van a házuk táján, amiről gondolják, hogy én felhasználhatom, azt ideadják. Tehát fontos a rajz elkészítése, az elkészítési mód átgondolása, majd a munka. Sok munka van az alkatrészek elkészítésével, van olyan modell, amihez több millió alkatrészre van szükség. Amikor a modell összeáll, elkezdem a díszítések elkészítését, ezeket késsel kell kifaragni, ha fából készülnek, ha más anyagból, akkor más módszerekkel. Figyelembe kell venni a méretarányokat, hogy az alkatrészek tökéletesen megfeleljenek. Van egy vízszivattyúm, ami működőképes, de más működőképes modelljeim is vannak. Mozgatható például a hajó ajtaja és ablakai, azokat ki lehet nyitni. Ugyanúgy működőképes a hajón lévő ágyú is.”

 

Évek munkája

Feleg Gábor igyekszik mindent megmagyarázni a hajókészítésről. „Egy ilyen hajó körülbelül egy évig készül — magyarázza —, mert nem magának a hajónak az elkészítésével töltöm a legtöbb időt, hanem az utómunkával: díszítés, festés, a kötelek és árbocok elkészítése, sok munkát igényelnek a kötélhúzások. Egy ilyen hajómakett értéke három-négyezer eurónál kezdődik, de van húszezer eurót érő is.

 

Tűzoltótorony

Feleg egyik legismertebb munkája a szatmárnémeti Tűzoltótorony kicsinyített mása, ami apró téglákból készült. Csak az alsó részéhez kilencezer téglát használt fel. Az egész torony több mint harmincezer téglából készült. A téglák mérete: 3,8 centiméter hosszú, 8 milliméter széles és 1,6 milliméter magas. Ezeket egyenként készítette: kiformázta agyagból, kiszárította, és égette. Ha az eredeti épület esetében nyolcvanhat sor tégla van az első koronadíszítésnél, akkor a modellnél is nyolcvanhat sor tégla kell legyen. Vagy ha az eredeti ablakboltív hét téglából áll, akkor a makettnél ugyanannyi kell legyen, csak persze jóval kisebb méretben. A Tűzoltótoronynak nem találta meg a rajzát, ezért elment, és ő méregetett a helyszínen. Méregette, rajzolgatta, kiszámította az arányokat, amíg egy év és két hónap alatt elkészült.

 

Fegyverek

„A másik dolog, amit szeretek, az a haditechnika, a fegyverzetek — mutatott rá Feleg Gábor. — Vasszakmát tanultam, nagy kihívás számomra a fémmegmunkálás. A szomszédok mindig mondogatták anyámnak, „a fiad már megint Don Quijotét játszik”. A fegyverekkel úgy kerültem kapcsolatba, mint minden más ember. A fiúgyerekek szeretnek katonásdit játszani. Régebben olyan filmeket lehetett látni a televízióban, amelyekben karddal, ágyúval, pisztollyal harcoltak, és legtöbbször közelharcot vívtak. Ezt próbáltuk mi gyerekek utánozni, és azokat a fegyvereket próbáltam én modellként elkészíteni. Egyébként csak százhat napig voltam katona. Ez a százhat nap gyalázat volt. Be kell vallani, hogy az a katonaság, amit abban az időben ráerőszakoltak a fiúkra, nem volt igazi katonaság, hanem embergyalázás. Nem beszélve arról, hogy ha egy kisebbség részéről kerültünk be a hadseregbe, akkor még nehezebb volt. Anyámmal sem tudtam magyarul beszélni, mert ha meghallották, csak a problémák jöttek. A katonaságnál azt kellett volna megtanítani, hogy a fegyvert akkor használjuk, amikor kell. Hogy ne gyűlöletből öljön a katona, hanem csak akkor, ha muszáj. Én mindig ki mertem állni, ha szükség volt rá. Nekem még mindig megvan az a lyukas zászló, amivel 1989 decemberében átvonultunk a hídon, szembe a tankkal. Most már könnyen beszélünk arról az időszakról, de akkor nem tudtuk, hogy kik és milyen szándékkal ülnek a tankokban.”

 

Elismerések

2010-ben Feleg Gábor Miskolcon részt vett egy nemzetközi modell- és makettversenyen, ahonnan elhozta a város különdíját és a második helyezést. 2011-ben szintén díjjal érkezett haza Miskolcról egy nemzetközi megmérettetésről. Gyulafehérváron rendezik meg minden évben az Egyesülés Kupát, ahonnan elhozta az első és a második díjat. Ide is több országból érkeznek modellezők. 2012-ben a verseny előtt fejezte be a Tűzoltótornyot, amivel az első helyen végzett. Most egy négyárbocos, negyvenágyús hajóval készül az újabb versenyre, természetesen a győzelem reményében. Feleg Gábor kézügyessége és kitartása példaértékű, bár kevesen vannak, akik igazán tudják, hogy mit jelent a makettkészítés.

 

Elek György