Ft. Fazekas László felvidéki református püspök a Reformátusok Szatmárért Kulturális Egyesület által szervezett Szatmár határok nélkül rendezvényen hirdetett igét. A püspökkel a felvidéki magyarság életéről és megmaradásának lehetőségeiről beszélgettünk.

— A kommunista rendszerben a templom volt az a hely, amelynek falai között zavartalanul hangozhatott el magyar szó, a változáskor történt egy nyitás, most i„Feladatom van a magyarság körében” ismét visszahúzódás tapasztalható. Mi a helyzet a Felvidéken?

— Tudvalevő, hogy azért a kommunista rendszer alatt is volt magyar szó a Felvidéken, hiszen voltak protokollárisan megengedett alkalmak és lehetőségek, és voltak olyan szervezetek, mint amilyen a CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szervezete, amely feladatának érezte a magyar szó megőrzését és terjesztését. Természetesen akkor is, úgy érzem, a legnagyobb súlya az egyházi közösségeknek volt, ahol — ha most itt a református egyházról beszélünk — a magyar szó szinte természetes volt. A fordulat után elindult egy olyan folyamat, ami lehetővé tette a nagyobb nyitást a felvidéki magyarság számára, ez kezdetben látszott is, utána aztán jöttek mindenféle törvények, mindenféle gondolatok, amelyek ezt visszaszorítani próbálták, és sajnos a több mint húsz év folyamán a globalizációs törekvések hatására is elég erősen elterjedt az az elképzelés, hogy nekünk be kell olvadni a világ nagy kosarába, nagy néptömegébe. Ez magával hozta azt, ami egyes családoknál már megjelenik, hogy könnyebben adják oda magyarságukat, magyarságtudatukat, és hagyják el nyelvüket, és már csak otthon beszélnek magyarul. Mindemellett azt is látni kell világosan, hogy a másik oldalon nagyon komoly lépések és törekvések voltak és vannak arra nézve, hogy a magyarságtudatot megőrizzük, és a magyar nyelv és a magyar kultúra tovább erősödjön és éljen a felvidéki magyarokban. Nem csak a Magyar Koalíció Pártja, de az egyházak is ezt vallják, sőt, azt hiszem, az egyházat úgy lehetne említeni, mint a Felvidék legnagyobb magyar szervezetét, melynek szervezett rendje van, hiszen több mint százezer református él a Felvidéken. Nekünk mindenképpen az a célunk, hogy erősítsük és gazdagítsuk a nyelvünket, sőt, teljesen kézzelfoghatóvá tegyük az emberek számára azt, hogy Isten, aki mindeneket teremtett és belehelyezett minket ebbe a világba, nem véletlenül helyezett a magyarság körébe. Nekem mint magyar embernek feladatom van a magyarság körében, és ezekhez a feladatokhoz az is társul, hogy az Istentől ajándékba kapott nyelvünket, kultúránkat, identitástudatunkat megőrizzük.

— Mennyire gyakoriak a vegyes házasságok, és mennyiben befolyásolják ezek a magyarság összetételét?

— Azt mondhatom, hogy egyre gyakoribbak. Nagyon sok vegyes házasság történik — most itt nem vallási, hanem nemzetiségi szempontból való vegyes házasságról beszélek. Amikor segédlelkészként 1986-ban Komáromba kerültem, akkor még hetvenöt százaléka a városnak magyar volt, most ötvenhárom százaléka. Több mint húsz százalékot csökkent a magyarok száma, ennek ellenére évente egy vegyes, vagyis magyar-szlovák házasságkötés van, a többi magyar.

— A vegyes házasságban élők milyen iskolába adják a gyerekeiket?

— Sajnos a tömegvonzás törvénye érvényesül inkább, és az ilyen vegyes házasságból születő gyerekek inkább szlovák iskolába kerülnek. De ez elmondható a tiszta magyar családok esetében is, sokszor a magyar szülők is szlovák iskolába íratják be a gyerekeiket, abból a meggondolásból, hogy a gyereknek érvényesülnie kell. Itt nagyon jó lenne, ha a szülők elgondolkodnának azon a tudományosan igazolt tényen, hogy ha a gyermek nem gyökerezik meg egy kultúrában, egy nyelvben, akkor utána akár testi vagy egészségi problémái is adódhatnak ebből. Ezt kellene mindenekelőtt szem előtt tartani, mert a Szentírásból is azt olvassuk, hogy az a boldog ember, aki mélyre veti a gyökereit. Ez érvényes, úgy gondolom, a mindennapi életben is, hogy mélyen legyenek a gyökereink, hogy megálljunk a próbatételek közepette.

— Arra van eset, hogy házasságkötéskor szlovákul kell elmondani az esküt, vagy a vallásórán szlovák nyelven kell beszélni?

— Volt már ilyen eset házasságkötéskor, konfirmációra Komáromban még nem készítettünk fel senkit szlovák nyelven. Volt már olyan esküvő, hogy az egyik fél szlovákul, a másik magyarul mondta el az eskü szövegét, de olyan alkalom is volt, amikor mindkét fél szlovákul esküdött. De volt már német és angol esküvőnk is. Sokan mennek ki külföldre dolgozni, hazajönnek a párjukkal, és ilyenkor az egyik fél angol, német, olasz vagy más nyelven mondja el az esküt.

— Van magyar jövő a Felvidéken?

— Emberileg nézve azt mondhatjuk, hogy nincs, mert egyenes irányú a beolvadás. Viszont, ha a Szentírást veszem alapul és Izrael népét, amely hetven év babilóniai fogságból hazamehetett, vagy ha a hitemet kérdi, azt mondom: van.

Elek György