Közel 20 000 embert érintett igencsak kellemetlenül a Transurban autóbuszsofőrjeinek tegnapi sztrájkja, amely fél napra megbénította a szatmári közlekedést — és nem is járt teljes sikerrel.

Reggel fél nyolc, dézsából szakad az eső, mindenki igyekszik a buszmegálló irányába (esetleg annak fedezékébe), az ott állók azonban türelmetlenül és értetlenül nézegetik órájukat — nem jön a busz. „Késik, biztos dugóba került valahol ebben az esőben. De már több mint 10 perce késik, ennyit azért nem szokott” — elegyednek szóba, hiszen még nem tudják: a busz egyáltalán nem fog jönni, a városi tömegközlekedési vállalat buszsofőrjei nem indultak útnak sem az első, sem a következő menetrend szerinti járatokkal: sztrájkolnak. Ugyanabban a szakadó esőben álldogálnak a Transurban telephelyének a bejáratánál a sofőrök, garázsmesterek, jegyellenőrök — igaz, ők hajnali 4 óra óta. Akkor dőlt el ugyanis, hogy sztrájkolni fognak. „Tudom, tudjuk, hogy a város minden lakóját negatívan érint a munkabeszüntetésünk — azt is, aki hiába várta a buszt s aztán már taxit is hiába hívott és azt is, aki saját autóval igyekezett volna munkahelyre, iskolába a zűrzavaros forgalomban — de kérem, értsék meg, más választásunk egyszerűen már nem volt” — mondja Kiss Róbert, a cégnél dolgozók érdekeit védő Liber Transurban szakszervezet vezetője.

A cégvezetés és dolgozók közötti patthelyzet nem új keletű — sőt, hosszú évekre nyúlik vissza —, s mivel a kollektív munkaszerződés május 29-én járt le, már hónapokkal ezelőtt megkezdték az egyezkedéseket. A szakszervezet tíz pontban foglalta össze kéréseit, ám a cégvezetés egyik kérést sem tartotta elfogadhatónak és a május 16-i japánsztrájk sem bírta jobb belátásra őket. A szakszervezetisek jobb munkakörülményeket, 250 lejjel magasabb és a minimálbér-emeléssel egyformán emelkedő alapfizetést, 800 lejes gyógykezelési utalványt, régiségpénzt és a jegyellenőrök számára tíz százalékos „stresszpótlékot” kértek, valamint a végzettség alapú bér-szintelést — ami azt jelentené: az alapfizetés (minimálbér) csak a képzettség nélküli sofőröknek és műhelyeseknek járna; 1,2-szer nagyobb bért kapnának a középiskolai végzettséggel rendelkezők, 1,5-ször nagyobbat a három éves felsőfokú iskolát elvégzettek és kétszereset azok, akiknek felsőfokú végzettségük van. Hétfőn a felek a területi munkaügyi felügyelőség (ITM) képviselőinek közvetítésével egyezkedtek, és úgy tűnt, szót is értettek. „Beleegyeztek a 250 lejes fizetésemelésbe, igaz, két részletben: most 50 lejjel, két-három hónap múlva pedig 200 lejjel emelik, mert azt mondták: csak úgy tudnak fizetést emelni, ha elbocsátanak 10–12 embert s ott be kell tartani bizonyos lépéseket. De kicsit gyanús nekem ez az egész, hiszen eddig minden kérésünk ellen voltak, s most hirtelen mindenbe beleegyeztek. Olyan kész átverés-érzésem van, mintha csak nyugtatgatni akarnának, hogy zűr, azaz sztrájk nélkül menjünk át a választásokon” — mondta lapunknak akkor Kiss Róbert. S megérzése nem is volt alaptalan: szerdán folytatódtak a tárgyalások — ám a végzettség alapú bér-szintelésről a vezetőség hallani sem akart. Ionuţ Bujor vezérigazgató szerint ez a kérés elfogadhatatlan (ráadásul a törvénykezés már nem is kötelezi őket, hogy belefoglalják a szerződésbe), megterhelné most is és a következőkben is a Transurbant. A dolgozók viszont nagyon is akarták, egyfajta garanciának tekintve jövőbeli, tisztességes összegű fizetésükre.

Tegnap reggel a vállalatvezetés már újból hajthatatlannak bizonyult és tárgyalni sem akart a szakszervezetisekkel, akik Coica polgármestert hívták a helyszínre, közvetítőnek. Coica azonban nem sietett oda, mint déli sajtótájékoztatóján elmondta: a polgármesternek nincs sem hatásköre, sem feladata az ügyben, csak a városi tanácsnak. Szintén nem sietett a helyszínre a közvetítésre ugyancsak felkért Radu Bud kormánymegbízott — viszont üzente: szívesen látja a feleket irodájában. A felek nem mentek, s végül csak tárgyalóasztalhoz ültek, majd azt követően a vállalat vezetőtanácsa elfogadta a szakszervezet 250 lejes fizetésemelési követelését, valamint azt, hogy a hűségpótlékot ezentúl ne 15 évnyi megszakítás nélküli munkavégzés után kaphassák meg az alkalmazottak, hanem már 10 év után. Jóváhagyták az egy személyre eső, legtöbb évi 800 lejes gyógykezelési támogatást és azt is, hogy a sofőrök után a jegyárusok-ellenőrök is megkapják a 10%-os stresszköltséget — amennyiben ezt a közegészségügyi hivatal speciális mérései is indokoltnak tartják — és aláírták a kollektív munkaszerződést is.

Szabó Kinga Mária