Pénteken a Szatmár-Németi Református Egyházközség termében mutatták be Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című nagy sikerű regényét, ami betekintést nyújt a politikai élet titkaiba. A könyv dokumentumszerű képet ad a politikai életre jellemző erkölcstelen magatartásról.

Elek György, az esemény moderátora köszöntötte a résztvevőket, aki röviden beszélt arról az időszakról, amikor az egykori Ifi Fórum című hetilapnál együtt közölt Székely Ervinnel, felidézett egy akkori emléket. Kifejtette, hogy Székely Ervin azok közé az újságírók közé sorolható, akik egy idő után fontosnak tartják, hogy az újságírás mellett valami egyebet is alkossanak. Erdei D. István parlamenti képviselő bemutatta volt képviselőtársát, felvázolta annak eddigi pályafutását és közös emlékeiket. A Bársonyszék és aszfalt című regényt Kereskényi Sándor irodalomtörténész mutatta be. Azzal, hogy felvállaljuk azokat a problémákat, amelyek ebben a könyvben le vannak írva, reagálunk a valóságra — hangsúlyozta Kereskényi. Ez a szöveg szépirodalmi munkának tekinthető, a kérdés az, hogy a valóság és a fikció milyen viszonyban van egymással? Az első dolog, ami feltűnik, hogy egy ideológia-ellenes, önigazolás-ellenes és egy önsajnálat-mentes képet akar adni a kisebbségi magyar életről. Karrierek története is lehet ez a könyv, a felfelé és a lefelé bukó karrierek története, amelyek találkoznak is egymással. Egy olyan korban élünk, amikor a karrier a mi vallásunk, Istent a karrier helyettesíti. Neki imádkozunk, benne hiszünk, alávetjük magunkat és a lábába kapaszkodva szeretnénk minél magasabbra jutni. Középszerűek vagyunk, ráadásul hitetlenek, sokszor ostobák és műveletlenek. A politikában a történetek úgy zajlanak, hogy mindennek van eleje és mindennek van vége. Ezek folyamatok, amelyek egymást keresztező szálakból épülnek fel. Ép ésszel, makulátlan erkölccsel ezeknek a folyamatoknak senki sem lehet a része. Székely Ervin könyve pont erről szól. Ez a könyv egy örkényi groteszk, de Gogol Holt lelkek című regénye is eszünkbe jut az olvasásakor. Ugyanis ami disznóság létezik a világon a politikában — beleértve a kisebbségi politikát is —, azt ebben a könyvben a szereplők mind elkövetik. Korrupció, hazudozás, hangzatos nemzeti jelszavak, közben a nemzet kis tagjainak, apró részecskéinek, elemeinek az adásvétele is fellelhető ebben a regényben. Egy nagyon-nagyon korrupt világ amiben élünk, amelyet rendkívül bájosan, sokszor mikszáthi megbocsájtással tud a szerző elénk állítani. Szembesítő jellegű és ugyanakkor számadó ez a könyv. Nem ad ideológiai fogódzót. Nincs olyan álérték ebben a könyvben, amibe az olvasó belekapaszkodhatna és azt hinné, hogy van megmentés és megváltás. Nincs kegyelem. Sőt, valami borzalmas kép sugároz ki. ,,Most van a most, és a moston kívül nincsen semmi” — idézett egy német aforizmát Kereskényi. Erről szól ez a könyv, és igen kemény leckét ad fel. A groteszk irónia és a humor lehetővé teszi, hogy egyfajta maszk mögé bújjon sok szereplő. Akinek valami köze volt az RMDSZ-hez, az tudja, hogy a regény főhőse, Porta Sándor kicsoda. A másik szereplő Grigore Tautu. Ez a név a szatmáriaknak is egy külön csemege, hiszen itt régóta úgy van, hogy minden bizalmi államvédelmi állásban egy olyan ember van, akit vagy Tautnak vagy Tautunak hívnak. Ez egy olyan szempontból emblematikus név, hogy a magyar és a román etnikum között egy harmadik etnikai elemet is bevisz a játékba. Ezek a janicsársorsok azok, amelyek egymásba kapaszkodva, egymást rángatva jönnek-mennek a regény lapjain. Porta Sándor már az elején sírva fakad a saját beszédén. Ez amiatt történik így, mert már régóta saját magát sajnálja a legjobban. Tautu egy ígéretes sorsú, érdeklődő, nyitott személyiségként jelenik meg, hogy manipulálja a közvéleményt. Emberi sorsok dőlnek el ebben a regényben. Itt a legfontosabb kérdés az esztétikum autonómiája. Sikerül-e olyan esztétikai értéket létrehozni ebben a regényben, amely egy modell felől építi vissza a valóságot? Az erdélyi élet modellje lelhető fel ebben a regényben. A Bársonyszék és aszfalt nemcsak riportregény, hanem egy olyan regény, ahol a művészet szűrőjén keresztül szóhoz jut a valóság. Nem azért nincs megbocsátás, mert keresztények vagyunk vagy nem vagyunk keresztények, hanem azért nincs, mert a történelem csak egy mérleget ismer, a tények mérlegét. A kerekét visszaforgatni nem lehet, bár sokan zokogva szeretnék ezt megtenni. A szerző nem akarja a politikusokat megalázni, kigolyózni, megsemmisíteni. Arra törekszik, hogy az emberi mozgatórugókat találja meg.

Székely Ervin eddig megírt regényeiről beszélt. Feltette a kérdést, hogy vajon a politikai rendszer modellálja, csiszolja, esztergálja a politikust vagy a politikus alakítja saját képére és hasonlatosságára a rendszert? Keserű tapasztalat, hogy a rendszer szelektál, a rendszer dönti el, hogy kire van szüksége és kire nincs szüksége. A rendszer kizárólagos célja önmaga konszolidációja. Mindazok a nagy szavak, mindazok a szép beszédek, amelyek bizonyos helyeken és alkalmakkor elhangzanak, csak ezt a célt szolgálják. A szerző legszomorúbb tapasztalata az, hogy nem lát alternatívát. Van egy politikai rendszer, választások vannak, valakiket megválasztanak, kormányt alakítanak, a kormány kormányoz, van államfő, alkotmány, megvannak a megfelelő keretek, azt hinné az ember, hogy a fékek, az ellensúlyok rendszere működik. Sajnos ez nem így van.

Elek György Erdei D. Istvánt, mint aktív politikust kérdezte: valóban ilyen a politika, valóban ilyenek a politikusok? A képviselő azt válaszolta: ilyen is. A végén a szerző dedikált, majd kötetlen beszélgetés alakult ki.