Négy évvel ezelőtt indította el az SOS Fazekasság találkozókat a Borókagyökér Egyesület, egyrészt, hogy felhívja a nagyközönség figyelmét a fazekasság értékeire, a kézműves portéka megbecsülésére, másrészt, hogy a találkozók szakmai részén egy-egy mintavilágot vagy tárgyat járjanak körbe — idén a céhkancsók és -tálak kerülnek középpontba. „Nem véletlenül, hiszen ma már a fazekasok közül is egyre kevesebben tudják, egykor milyen jelentőségük és fontos szerepük volt ezeknek a tárgyaknak. S hogy mi is az a céhkancsó? A céhek felszereléséhez tartozó díszes cserép- vagy ónedény, boroskancsó, boroskorsó, s némely céhen belül külön céhkancsója volt a céhbeli fiatalságnak is. A céhkancsóból öntötték a bort a céh összejövetelein, ünnepségein: mesterválasztás, céhládavitel alkalmával, az inas felszabadulásakor, a legényavatásokon, a mesteravatásokon, amikor a céh vagy az ünneplő céhtag volt a vendéglátó. Ezek a tárgyak szimbolizálták a tagság összetartozását, társas szellemét. A nagy méretű — általában 30 cm-nél is magasabb — boroskancsók majdnem mindegyike karcolt vagy domborműves díszítésű, a cserépkancsók többnyire festettek, s érthető módon az adott mesterség jelvényei, jelképei díszítették, melyeket a céh jellemző szerszámaiból állítottak össze, de a XVIII. századi darabokon díszítésként már megjelenik a mester alakja is, amint épp dolgozik, s a mesterség 'védjegyeiként' ezek a kancsók és tálak nagyon elterjedtek voltak Magyarországon, de még inkább Erdélyben” — magyarázza a főszervező Szejke Judit.

Az idei fazekastalálkozó július 16-án, pénteken 10 órakor kezdődik a Lépésházban, a szakmai konferenciát dr. Mara Lobonţ Puşcaş, a Szatmár Megyei Múzeum néprajzi osztályának vezetője nyitja meg — az előadásokat követően pedig kezdődik a gyakorlati munka, a komplex megmérettetés, hiszen a fazekasok a rangos szakmai zsűri előtt bemutatnak öt tájegységhű, saját készítésű céhkancsót és -tálat (szabadon döntve el, melyikből mennyit), aztán korong mellé ülnek, és ott helyben korongoznak egy kancsót és egy tálat. „Az idei találkozó egyrészt nagy öröm, mert tavaly a járványhelyzet miatt nem tudtuk megszervezni, másrészt nagy szomorúság is: találkozóink 'lelke', fáradhatatlan mozgatórugója, Les Gábor népi iparművész, a népművészet mestere, valamint a Román Népművészeti Akadémia tagja sajnos már nem lehet közöttünk — az ő emlékére pénteken este kopjafát állítunk a Lépésház mellett, csak úgy csendesen, tárogatószóval” — mondja Judit.

A szombati nap — fogalmazzunk úgy — a nagyközönségé: 11 órától kiállítás és kirakodóvásár, gyermekprogramok és -foglalkozások, korongozás, röpikés néptáncbemutató és persze az elmaradhatatlan szabadtűzi főzőverseny, melynek keretében a fazekasok saját cserépedényeikben készítik (természetesen saját receptek alapján) a falatokat. Este pedig egy igen látványos bemutató is várja az érdeklődőket Farkas Gábor jóvoltából: a rakuégetés. Ezt egyébként sokan tűzvarázslásnak is hívják, nem is véletlenül, ugyanis a távol-keleti és messze nem hagyományos módszer értelmében a kerámiatárgyakat lángoló tüzű kemencébe helyezik, majd onnan kiemelve azon forrón vízbe, homokba vagy szalmába rakják, ami véletlenszerű, de csodálatos és szinte elképzelhetetlen színhatásokat eredményez, minden darab egyedi és megismételhetetlen.

A szervezők minden érdeklődőt, szépet látni akarót és kíváncsiskodót szeretettel hívnak és várnak hétvégén a Szejke-tanyára.

Szabó Kinga Mária