„Ha egy évre előre gondolsz, vess el egy magot. Ha tíz évre előre gondolsz, ültess egy fát” — írta egy kínai költő időszámításunk előtt ötszáz évvel.

Valóban a faültetés a jövőbe vetett hitet jelképezi és egyben befektetés az utódoknak. Az utóbbi években egyre több faültetési akciót szerveznek, amelyeken a politikusok és az iskolások vesznek részt. Kívülről nézve ez nagyon szépnek tűnik: végre a politikusok is mutatnak jó példát a gyerekeknek. Közülük az egyik készült is arra, hogy valami nagyot mond majd a gyerekeknek, hogy azok győződjenek meg arról, hogy ő nem azért ültet fát, hogy szerepelhessen, hanem ő felkészült. Bryce Nelsont idézte pontatlanul — kevesen vették észre —, aki azt írta: „Azok az emberek, akik nem tartják fenn a fákat, hamarosan olyan világban fognak élni, ami nem tudja fenntartani az embereket.” Tökéletes a gondolat. No, de mi a valóság? Erre a bizonyos faültetési akcióra a gyerekeket az iskolai programból vették ki reggel kilenc órakor, és tizenegy utánig vártak, amíg megérkezett a politikus ásóval, sárga nyakkendővel és gumicsizmával, plusz fényképész, videokamerás és egyéb kíséret, két–három perc jópofáskodás után rohant is tovább, mert maga sem tudta, hogy hány gyerekcsoport mióta várakozik rá. Kell fákat ültetni, de tegyük már mérlegre: pótolja-e mindez azt a hiányt, ami a hasonló tevékenységek miatt a tanulás terén keletkezik? Mert iskolások mennek fát ültetni, szemetet gyűjteni, kiállításmegnyitóra, tűzoltó–bemutatóra és még sorolhatnám, hány olyan eseményre, amit csak azért szerveznek, hogy a politikusok mutogassák magukat. Bepótolják — válaszolta valaki. Be bizony. Épp szombaton tapasztaltam, amikor a diákok előre pótoltak be egy napot, amit majd a jövő héten ünnepnapként kapnak meg. Amolyan „iskola másként” stílusban történt ez a pótlás, mert alig lehetett helyet kapni a kávézókban és a teraszokon, amit nagy részben iskolások foglaltak el.

Elek György