Több mint kétszázan perdültek – fordultak szombaton Pusztadarócon a farsangzáró táncházban, amely — mint ahogy a szervező s házigazda Pünkösdi Rózsák Néptáncegyüttes ígérte — több volt, mint egy táncház: közösségi élménnyé lett. 

A legkisebb közösség, a néptáncosok szüleinek, pontosabban anyukáinak jól összeszokott csapata már kora délben megkezdte az alapozást: készítették a szendvicseket, kemencében sült házi zsíros kenyereket; az „alig” 20 kiló lisztből mintegy futószalagon a több mint 1500 farsangi fánkot — volt is keletje a finomságoknak, hiszen csak a vasárnap kora hajnal zárta a mulatságot.

A nagyobb közösség, a Szilágyszérből, Bogdándról, Dobráról, Tasnádról, Szamoskrassóról, Szatmárhegyről, s természetesen Pusztarócról, Szamosdaráról, Petéről, Atyából érkezett táncosok kora este gyűltek össze az Ember Géza kúriában, illetve annak udvarán, hogy farsanghoz illően eltemessék a telet — a lángoló kiszebábot moldvai dallamokra táncolták körbe az egész este–éjjel „szolgálatos” Soroglya zenekar muzsikájára, kicsik és nagyok örömére.

A csujogatásokkal, énekléssel fűszerezett tánc aztán a kúriában folytatódott, ahol Krisztián Szintia és Antal Árpád — a kolozsvári Sapientia néptánc szakának első, valamint harmadéves hallgatója — az aprónépeket bevonva népi gyermekjátékokat vezetett, majd sorra következtek a szatmári, a felcsíki, vajdaszentiványi, mezőségi, kalotaszegi táncok, a virtust, tudást megmutató legényesek.

A pörgés–forgásból persze nem hiányoztak a szusszanás–szünetek sem, ám adott pillanatban nem a pihenés kedvéért állt meg a tánc, hanem hogy egy születésnapját ünneplő édesanyát meglepjenek — akinek valószínűleg élete végéig emlékezetes marad az énekes-köszöntés és kívánság: „Sok születésnapokat vígan megérhess, napjaidat számlálni ne légyen terhes! ”

Szabó Kinga Mária

(Fotók, videó: a szerző felvételei és magánfelvételek)