A lelkész elmondta, hogy lassan már egy éve szolgál Tamásváralján és ez idő alatt többször meséltek neki a faluban élő régi hagyományokról és szokásokról. Arról is hallott, hogy annak idején miként ülték a farsangot, hogy ebben az időszakban szokás volt a „málé súrolás”. Felvetődött az ötlet, hogy ezt a hagyományt fel kellene eleveníteni. Mivel ez egy hosszadalmas munkafolyamat, ezért jól meg kellett tervezni a tennivalókat.

Péntek kora délután nagy volt a sürgés-forgás a gyülekezeti terem udvarán. A nagy bogrács már az udvaron állt és a nőszövetség tagjai neki is láttak a munkának, hiszen a kukoricaszemeket alaposan meg kellett mosni, majd hamuban főzni, utána dörzsölni, vagyis súrolni, hogy a héja leváljon. A hamut már napokkal korábban összegyűjtötték, hogy tiszta hamuban főzzék meg a kukoricát. Miután az annyira megfőtt, hogy a külső héja levált, akkor kezdődhet a súrolás. Ezután tiszta vízzel többször átmosták.

Másnap, a kukoricát még pár óráig főzték, míg a szemek teljesen megpuhultak. A megfőtt kukoricát levében tálalták a délutáni farsangi mulatságon, amelyről nem hiányozhatott a farsangi fánk sem.

Természetesen az idén sem maradhatott el a jelmezek bemutatása, majd az ezt követő mókázás, játszás és az önfeledt szórakozás.

Rácz Ervin