Kovács József, a Szatmárhegyi Református Egyházközség lelkipásztora szakemberek és tenni akaró személyek bevonásával elkezdte a település falumúzeumának létrehozását, ami egy olyan turisztikai központ lesz, ami a jelenből egyszerre néz a múltba és a jövőbe.

— Honnan jött a falumúzeum létrehozásának az ötlete?

— Régóta és többször felmerült a gondolat, hogy valakik kutassák fel, rendszerezzék, végül a nyilvánosság előtt mutassák be Szatmárhegy múltját tárgyi és írott dokumentumok segítségével. E tekintetben több dolgozat született, és a kommunizmus idején fontos tárgyi emlékek kerültek elő lelkes, szülőföldjüket szerető pedagógusok jóvoltából, ugyanakkor sok el is tűnt lelketlenség és hanyagság miatt, idegen kezek által. Sok érték felvásárlás révén külföldre vagy avatatlan kezekbe került. Jómagam lelkes szakemberekkel és amatőrökkel elterveztem: menteni, ami menthető, összegyűjteni és az utókornak rendszerezett formában áthagyományozni azon használati eszközöket, dísztárgyakat, bútorokat, fényképeket stb., amelyekből kiviláglik, hogyan éltek és vallották meg hitüket az évszázadok óta itt élők.

— Milyen alapon választották ki a helyszínt?

— A helyszín kiválasztása a Szatmárhegyi Református Egyházközség tulajdonában lévő egykori magtárra esett, mely mára már eredeti funkcióját elvesztette. Az épületnek a gyülekezet lelkipásztora új funkciót szán: itt lenne tárháza azon lakberendezési tárgyaknak, használati eszközöknek, melyek a régi Szatmárhegy lakosságának mindennapjait jellemezték. Az épületen előbb állagmegóvást kell végezni. Ekkor találtam rá egy pályázati lehetőségre. A Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott projekt pozitív elbírálásban részesült. A támogatási szerződés megkötése után érkezett összegből a magtár tetőzetét sikerült átfedni. A javítási munkálatokkal párhuzamosan folyik az anyaggyűjtés.

— Miért tartja fontosnak ennek az intézménynek a létrehozását?

— Szatmárhegynek különös múltja van: tulajdonképpen akkor formálódott közösséggé, amikor ide sokan hitük miatt menekültek a környező falvakból az ellenreformáció idején. Szatmár városa sokáig nem akarta elismerni e formálódó közösség létjogosultságát, templomot sem engedett építeni, hanem az erdőirtással felszabadított és szőlőtelepítéssel megművelt területeket VII. kerületeként tartotta számon. A függetlenség kivívása után a lakosság növekedésével fejlődésnek indult a település, amely Szatmárral és Németivel állandó kapcsolatban maradt. Nagypolgárok építtettek itt nyaralókat, szőlőbirtokok létesültek — ez utóbbiakat a helybeliek gondozták (érdemes lefényképezni a régi vincellérházakat és az elegáns nyaralókat, amíg még megvannak). Mikroregionális szinten nincs tudomásunk falumúzeum létéről. A szatmárhegyi kezdeményezés valamilyen szinten tükrözné tehát a környék magyar településeinek közös múltját. A projekt teljes megvalósulása egy felújított, berendezett és megtekintésre váró tájházat eredményez majd. A létrehozásban szakemberek, lelkipásztor és az általa vezetett ifjúság, helybeli pedagógusok és általuk nevelt gyermekek, adományozók és egyéb önkéntesek terveznek részt venni. Ha a tájház elkészül, a nagyközönség előtt is nyitva áll majd. Turisták, elszármazottak, iskolai és óvodai csoportok a múlt megbecsülését, a tárgyak szeretetét tanulhatják meg itt, önazonosságukban, nemzettudatukban erősödhetnek.

— Milyen más elképzelések valósulnak meg még a projekt keretén belül?

— A falumúzeum létrehozásával egy időben történne olyan rövid ismertető összefoglaló anyag — például prospektus, képeslap, nyomtatott emlékek — ezres nagyságban történő kibocsátása, amelyeket a látogatók magukkal vihetnek, ezáltal másokat is ösztönöznének az idelátogatásra. A falumúzeum létrehozása és beindítása olyan további eredményeket generálna, mint például további tárgyak felajánlása vagy beszerzése, további tanulmányok és cikkek születése, még később a kiállítóhely bővítése. Tervezzük olyan önkéntesek kiképzését, akik szívesen mutatnák be a látogatóknak a tájházban kiállított tárgyakat, esetleg foglalkoznának gyermekcsoportokkal, kézművességet tanítanának stb. A falumúzeumban kiállítandó tárgyi emlékeket ajándékozás, vásárlás, letétbe helyezés, kölcsönzés útján szeretnénk beszerezni. Mind az itt élők, mind a hazalátogatók, de a vendégek is e gyűjtemény révén összesíthetik, és vizuálisan számon tarthatják a helyiek történetét. A település önmaga hagyatékát, eddigi eredményeit kell összegeznie, és felmutatnia egy betelepedő, számban növekvő, de semmiképpen sem egységes, etnikailag többségben lévő lakosságnak. A folyamatos fejlesztés, a tematizálás fenntartja a jövőbeni érdeklődést is, hogy a gyermekek és felnőttek újból és újból érdeklődéssel térjenek vissza, tanuljanak mindezekből, és otthon is ismerjék fel, újraértékeljék azon tárgyakat és emlékeket, amelyek korábban elkerülték figyelmüket. A teljes projekt megvalósulása után felhasználók/látogatók csoportjához fognak tartozni az itt élők, az óvodai, iskolai csoportok, a hazalátogatók, a bel- és külföldi (egyházi és nem egyházi) turisták, akik apró emlék (brosúra) hazavitelével, később internetes megosztókon keltik hírét a gyűjteménynek, és mondhatják el véleményüket.

Elek György