124 éve őrködik szülővárosa fölött és Kolozsvár jelképe a mellette álló Szent Mihály-templommal együtt a Mátyás-szobor, pontosabban szoborcsoport — az az alkotás, „amely eszméjében eredeti és az eszme kivitelében összhangzatos és következetes, és nemcsak Kolozsvár büszkesége lesz, de a magyar művészettörténet fejlődésében is mozzanatos eseményt jelen”.

Fadrusz János szobrászművészt anno Vaskorona-renddel tüntették ki, a várostól díszpolgári, a kolozsvári egyetemtől  díszdoktori címet kapott — április 19–én, vasárnap pedig emléke és munkássága előtt két összekapcsolódó eseménnyel is tiszteleg a Kincses Kolozsvár Egyesület, amelyre szeretettel hívnak és várnak minden érdeklődőt.

17 órakor fotókiállítás nyílik a Kolozsvári Főkonzulátus rendezvénytermében (Főtér 23. szám), majd onnan átsétálnak a Főtér 20. szám alatt található Rósás-házhoz, ahol leleplezik a Fadrusz-emléktáblát.
„Mint ismeretes, Fadrusz János a Mátyás-szoborcsoport felállításának idején (1902-ben) ebben az épületben lakott, korábban pedig már látható volt egy leromlott állapotú emléktábla az épületen, most pedig – kései utódokként – Kolozsvár magyarsága ugyanitt állít örök emléket a neves szobrász, immár egy új, a Fadrusz János emlékéhez és életművéhez méltó tábla felavatásával.” — írják meghívójukban a szervezők.

Leleplezésekor a város összes templomában zúgtak a harangokat, a Fellegváron pedig 24 ágyúlövést adtak le

A kincses város polgárai 1882-ben döntöttek úgy, hogy Kolozsvár szülöttének, Hunyadi Mátyásnak köztéri szobor formájában méltó emléket állítanak — a kiírt pályázatra hét szobrászművész jelentkezett, a döntőbizottság pedig  1894. május 15-én egyhangúlag Fadrusznak ítélte az első négyezer koronás pályadíjat.
Az eredeti tervek szerint Fadrusz a millenniumra készítette volna el az alkotást, ám ekkor még a pozsonyi Mária Terézia-emlékművön dolgozott, ezért 1896-ban csak az alapkövet rakták le. A munkálatok elkezdéséhez el kellett bontani a Szent Mihály-templom körüli piacot, a munkálatok összköltsége 260 ezer koronára rúgott.

A szobrot 1902. augusztus 13-án rakodták fel vasúti szállításra a lipótvárosi pályaudvaron, 17 darabból álló, 18 815 kilogramm tömegű szállítmányhoz négy vasúti kocsira volt szükség. Augusztus 15-én megérkezett Kolozsvárra, ahol a pályaudvarról lovakkal vontatták be a főtérre a vagonokat a megszüntetett helyi közúti vasút még létező sínjein.
Szeptember elejére a szobrot takaró deszkakerítés mögött megtörtént a darabok összeállítása; ezt követően Fadrusz tovább dolgozott a részleteken.

A háromszög alakú szoborcsoport abban a pillanatban ábrázolja Mátyást, amikor a király egy vár bástyájáról végigtekint győztes seregén. A megnyert csatát az uralkodó büszke tartása és nézése, a keresztbe tett kard, valamint az oldalt álló hadvezérek győzelmi kiáltása hangsúlyozza — két oldalról a fekete sereg vezérei fogják közre, balról Magyar Balázs és Kinizsi Pál, jobbról Báthory István és Szapolyai István.

A kétszeres életnagyságú emlékművet 1902. október 12-én, délelőtt 10 órakor avatták fel, a császár-király képviseletében József Károly főherceg leplezte le.
Az országos hírű ünnepségen a kor szinte valamennyi rangos személyisége megjelent — ám a miniszterek, grófok, bárók, nemesek sokaságában a legünnepeltebb vendégek közé két író, Jókai Mór és Benedek Elek tartozott.

Az avatási ünnepély szentmisével kezdődött, amelyet Majláth Gusztáv püspök celebrált, s a leleplezés közben a város összes templomában zúgtak a harangokat, a Fellegváron pedig 24 ágyúlövést adtak le. A város az alkalomra több száz oldalas díszes Mátyás-albumot adott ki, a színházban Mátyás emlékére ünnepi műsort adtak, amelyet díszvacsora követett, Fadruszt pedig elismerésekkel halmozták el.

A Mátyás–szoborral a párizsi világkiállítás nagydíját is elnyerte

Fadrusz János szegény sorsú család tíz gyermeke közül elsőként született 1858. szeptember 2-án Pozsonyban —  az erős fizikumú fiú a tanulásban nem mutatott túlzott szorgalmat, csak négy elemit, majd két reáliskolát végzett, de rajztehetségével már ekkor kitűnt. Szülei lakatosinasnak adták, s mivel ekkor már ébredezett benne a művészi hajlam, munkáival lenyűgözte környezetét, a segédvizsgára készített díszkaputervéért a segédlevél mellé a lakatoscéh aranyérmét is megkapta. Elhatározta: szobrász lesz, de szüleinek nem volt elég pénzük, hogy taníttassák; saját maga faragta tárgyakat, fakéseket és favillákat árult Pozsony utcáin, miközben rengeteget olvasott és még többet rajzolt. Prágai katonáskodása alatt megismerkedett Josef Myslbek neves cseh szobrásszal, aki nagy hatással volt rá. Prágából  hazakerülve fafaragásból, porcelánfestésből tartotta fenn magát – még a herendi porcelángyárba is hívták jó fizetésért rajzolónak, amit visszautasított.
1883-ban egy pozsonyi kiállításon nagy feltűnést keltett Ahasvérus-fej című gipszszobra — a tárlatot megnyitó Trefort Ágoston kultuszminiszter ösztöndíjat ígért neki, végül a pozsonyi takarékpénztár ösztöndíjával került Bécsbe 1886-ban. Fadrusz később azt mondta:„Pozsonyi német vagyok, de magyar ember, szenvedélyes hazafivá Bécsben lettem, az osztrákok közt.”
Első nagy sikerét 1891-ben a Krisztus a keresztfán című vizsgamunkájával aratta. A műhöz nehezen talált modellt, végül saját magát kötöztette a keresztre, és az így készült fotók alapján dolgozott. Alkotásával elnyerte a Bécsi Akadémia első díját és a Műcsarnok téli kiállításán a Képzőművészeti Társulat ezer forintos nagydíját. A szobor másolatai elkerültek Pozsonyba, Budapestre, Szegedre, még az angliai Exeterbe is, és bronz másolata áll a művész sírja fölött.

Pozsony városa 1892-ben Mária Terézia lovas szobrának elkészítésével bízta meg. A monumentális emlékművet a millennium évében, 1896-ban állították fel az egykori koronázási dombon (1921-ben szlovák nacionalisták az éj leple alatt ledöntötték és darabokra törték; néhány megmentett töredék a Szépművészeti Múzeumba került).

A már hírneves Fadrusz Budapesten telepedett le, naphegyi műterme a művészi élet központja lett. Itt mintázta Wenckheim Béla báró kisbéri lovas  szobrát (ez a mai Magyarország területén található legnagyobb köztéri Fadrusz-mű), a honfoglaló vezérek emlékét felidéző Tuhutum-oltárt, amelyet Zilahnak ajándékozott, továbbá a Zilah jelképévé vált Wesselényi-szobrot, amely a jobbágyfelszabadítás harcosaként ábrázolta a reformkori államférfit. Ezt 1935-ben a románok eltávolították, de 1942-ben visszaállították, és ma is látható Zilah főterén.
Része volt a parlament épületének és a kúria palotájának díszítésében, a Budavári Palota épületére két Atlasz-figurát és két kapuőrző oroszlánt mintázott. Ismert kisplasztikája a Farkasokkal viaskodó Toldi.

1903 nyarán már szanatóriumban kezelték, műtermében befejezetlenül állt a Szent István-bazilikába készített Szent László-szobor.
Fadrusz János 1903. október 25-én, egy évvel a párizsi világkiállítás nagydíját is elnyert Mátyás–szobor felavatása után, pályája csúcsán, alig 45 évesen halt meg Budapesten; félbehagyott műveit tanítványai fejezték be.

Szabó Kinga Mária

(Nyitókép: Mátyás király lovas szobrának avatása 1902. október 12-én Kolozsváron/ Wikimedia Commons)